"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • Vik%: Az elmúlt években - '14 -től - 3x olvastam ez a blogot végig. Főképp életem nehezebb idején, hogy ... (2023.04.11. 10:44) A nullánál is kevesebb
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: hiányzol (2022.07.30. 23:59) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Igény pedig volna, mielőtt mi is otthonba kerülünk: index.hu/mindekozben/poszt/2019/04/21/hogy_mi_... (2019.04.21. 23:49) Midlife Crisis
  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2011.07.19. 19:51 Orália

Istenmezeje tour 2011 #10 Jancsi és Juliska

Címkék: 2011

Három-négy napja jártam Mogyoróskán, ami a Regéci Vár tövében fekszik. A Thököly-felkelés után lerombolták, így csak szürkésfehér romok állnak egy bazinagy hegy tetején. Rögtön bemoziztam, hogy titkos kazamaták, kincskeresés meg hasonlók és le akartam táborozni a környéken, hogy egy egész napot szánhassak rá. Ez nem sikerült, mert a patak meglett, amit kerestem, de egy ötven méter mély nyiladékban folyt, így Középhutáig kellett gyalogolnom, mire találtam egy rendes helyet. Légvonalban talán hét kilométerre kerülhettem a vártól, de a kanyargós erdei utak meg a négyszáz méteres szintkülönbség miatt nyugodtan szorozhatjuk kettővel. Mégis úgy számoltam, megjárható egy nap alatt oda-vissza, úgyhogy reggel bepakoltam a fejlámpát és minden szükséges felszerelést, majd megindultam régészkedni.

Út közben megdöbbentő felfedezést tettem a mesék valóságtartalmával kapcsolatban. Megtaláltam ugyanis a Vasorrú Bába kunyhóját, persze az évek alatt lezabálták róla a hangyák a mézeskalácsot.

További kutatásokat folytattam a környéken, mert éreztem, ha nem találok egyéb bizonyítékot, néhány szőrszálhasogató áltudós belekötne az eredményeimbe. Jó darabig nem találtam semmi érdemlegeset, majd amikor kezdtem már feladni a reményt, ráleltem Jancsi és Juliska üzenetére, melyet az utókornak szántak. Idáig is sejtettem, de most már egész biztos vagyok benne, hogy a mesék nem hazudnak.

Megvan egyébként az ellenszerem az éjjeli vaddisznó zaklatások ellen. Röfi nem szereti a fényt, és ha feloltom a lámpát - persze kicsit sem elkapkodva -, odébb áll. Szereti viszont a kamikáze bogár, ami berregve, iszonyú erővel csapódik a sátor falának. Ha ennyire oda van a világosságért, miért éjjel él? Nem lenne nagyobb flash kirepülni az űrbe és szénné égni a napban?

Vért izzadva megmásztam Regéc Várát, ahol rögtön szembesültem azzal, hogy négyszáz a beugró, kétszáz a fagyi és vidám családok szalonnáznak a még álló falak árnyékában.

Sok nem maradt belőle, mert tisztességesen felrobbantották a tizenizéedik században, viszont gyönyörű kilátás nyílt a környékre és megcsodáltam a pincebörtönt, aminek egyetlen bejárata a plafon közepén nyílt. Egyéb látnivaló híján információs táblák lógtak mindenhol, és az egyiken megtaláltam Zrínyi Ilona várrendtartását. A tizenkettes pont különösen érdekes.

Mivel egy egész háztartást nem bírok el, egyszerűsítenem kellett, így a tárgyak több funkcióval bírnak. A legfontosabb a lábos, mert önmagában tölti be a konyha, a mosogató és a fürdőszoba szerepét. A szappan (ph nullás!) egyben mosószer is, a törölköző meg konyharuhának és abrosznak is jó. A hálózsák kitűnő napozóágy, csak este ki kell zavarni belőle a bogarakat.

Az első három nap óta nem esett, mégis tele az erdő gombával, én persze rögtön rákaptam az ingyenebédre.

Ez például késői laskagomba, amiből kitűnő ragut vagy pörköltet készíthetnék, de sajna nincsenek alapanyagaim, így megpirítom olajon, majd rizzsel felfőzöm. Találtam már vargányát, rókagombát és őzlábat is, mindegyik nagyon finom volt. Nem olyan bonyolult a webkettes gombaszakértés, csak a gyilkos és légyölő galócát kell messziről felismerni. Indulás előtt egy napig mentegettem a Wikipédia vonatkozó oldalait és kreáltam az egészből egy mobil gombahatározót. Ez sokat segít, de ha vége lesz a nyaralásnak, asszem elvégzek egy rendes tanfolyamot, mert ahogy múlik az idő, egyre inkább úgy érzem, nem kell minden új szenvedélybe rögtön belehalni.

5 komment

2011.07.17. 21:18 Orália

Istenmezeje tour 2011 #9 Vaddisznókaland

Címkék: 2011

Ülök a sátorban kényelmesen és sodrom a cigarettáimat, amikor recsegve-ropogva a hegyoldalon lesasszézik egy vaddisznó. Néztem nagyokat, mert ide legfeljebb egy kőszáli kecskét tudtam volna elképzelni, de ezek szerint sziklát is tudnak mászni. A sátortól kábé tizenöt méterrel nekiállt csesztetni az avart, és akkor látom, nincs egyedül, van vele egy kis röfi is. Mint tudjuk, a kicsinyét védelmező anyakoca igen veszélyes, nem mentem ki a sátorból, sőt még rászólni sem mertem. Csak túrtak serényen, én meg feszengtem idebent. Kínomban a kávéskanalat kocogtattam a csészéhez, mire nagy nehezen levette, hogy van itt egy színes valami, ami nem tartozik az erdőhöz. Morgott egy-kettőt, majd szép lassan odébb állt. De nem ám menekült, hanem úgy csinált, mintha övé lenne a világ, a sátram meg egy szarhalom, amit jobb azért elkerülni. Az a baj a vaddoisznóval, hogy nincs tisztában saját zsákmányállat mivoltával.

Most is recseg az egész hegyoldal, szerintem ma éjjel körbevesznek...

2 komment

2011.07.16. 21:06 Orália

Istenmezeje tour 2011 #8 MÚÚ!

Címkék: 2011

A falvakban szinte egyáltalán nem élnek fiatalok, a többség nyugdíjas. Mivel kimozdulni nem szeretnek/tudnak, házhoz jön a posta, a szódás, a zöldséges, és a tejeskocsi is, ami a legprimóbb Casio hangzással játsza a Boci Boci Tarkát, majd a dal végén elbődül: MÚÚ!

Az utca tele virágokkal, pedáns tisztaság uralkodik mindenhol, még azoknál a portáknál is nyírják a gyepet, ahol láthatóan évek óta nem lakik senki. Rontaná az összképet, mert a házak fele lakatlan, de lehet, így tartják egymásban a lelket az öregek, hisz milyen lehangoló lenne olyan helyen élni, ahol minden halott után marad egy gazzal benőtt kert...

Szomorúak, de végtelenül kedvesek és segítőkészek. Útbaigazítanak, elmondják, hogyha megkapargatom a rókagomba húsát és besárgul, az a jó, sőt még nyitvatartási időn kívül is kiszolgáltak a boltban. A nénit alig tudtam lebeszélni róla, hogy a saját kenyeréből adjon, mivel a készlet délre elfogyott.

Mondják, hogy a falvak a nyugalom-béke szigetei, hát ez nem teljesen igaz. A népek itt zsigeri késztetést éreznek arra, hogy folyamatosan berregtessenek valamit. Ha nem a fűnyíró nyüszít, akkor a flex vagy a láncfűrész. Az erdőben sincs vége a ricsajnak, mert errefelé a legáltalánosabb közlekedési eszköz a katonai UAZ. Tudom én, hogy a bőrüléses műmájer terepjárók nem valók földútra, de ezek a konzervdobozok úgy csörögnek, hogy a vaddisznóban is megáll a szar, pedig nem egy félős állat. Nem is értem, miért festik ezeket terepszínűre, amikor Vecsésről tisztán lehet hallani, hogy Etelközben gyakorlatozik a Második Ukrán Hadsereg.

Ez a túra kegyetlen szívás, mert szétfagytam, megsültem, megettek a bogarak, rohadt nehéz zsákot cipelek órákig, de mindig kárpótol valami a szenvedéseimért. Ha megmászok egy csúcsot, úgy érzem magam, mint Rocky Balboa, amikor fel bírt menni végre a lépcsőn. Ilyenkor főzök magamnak egy kávét és lazulok fél órát. Kicsit jobb fíling, mint gyorsan betolni egy feketét a Boráros téren és félig elszívott cigivel menekülni a lejmolók hada elől.

Valamelyik este sötétedés után álltam neki főzni. Már az sem volt egyszerű látvány, ahogy a hold bevilágította a völgyet, de aztán megjelent egy csomó szentjánosbogár és vagy egy óráig a sátor körül repkedtek. Földöntúli volt az egész, és a végén már azon se csodálkoztam volna, ha megjelenik Gandalf és közli velem, hogy kizuhantam térből-időből, de induljunk most, mert nagy kalandok várnak ránk Középföldén.

Az éjszaka közepén meg elkezdett sipákolni mellettem egy madár. Nem csiripelt, hanem olyan hangja volt, mint egy vastüdővel élő gumikacsának. Mondom, csak abbahagyja egyszer, de az istennek sem akarta befogni a csőrét. Tolta fél órán keresztül, amikor...amikor bazmeg felelt neki egy másik ilyen mittudoménmicsoda és már sztereóban élvezhettem a műsort. Feltűnt, hogy lassan közelednek egymáshoz, és ha így folytatják, reggelre össze is jöhet egy menet. Nyilván párzási ének ez, legalábbis az idegesítően bugyuta dallamvezetésből erre következtettem. Egyszer csak a madaram sípolása halálhörgésbe fulladt, recsegtek az ágak és tompa puffanásokat hallottam. Gondolom, egy éjjeli ragadozó kaphatta el, egyszerűen ment a hang után. Na, így jár, aki dugás helyett is csak nyomja a szöveget.

Reggelre az út közepén hevert a túraszandálom, kábé tíz méterre a sátortól. El nem tudom képzelni, milyen állat vethetett rá szemet, bár erős a gyanúm, hogy egy görény volt. Szerencsére nem vonszolta tovább, mert cipő nélkül még lassabban haladnék.

Minden menedzserféle embernek (politikusoknak is) kötelezővé tennék egy több hetes erdei túrát. A döntésekről általában nem egy órán belül derül ki, hogy helyesek voltak-e, itt viszont azonnal látszik az eredmény: Ha rossz irányba mész, eltévedsz. Ha víz nélkül tévedsz el, ihatsz a pocsolyából, ha az sincs, vaddisznó ürüléket facsarhatsz a bögrédbe. Ha nem mered megenni a gombát, buksz egy finom ebédet, de ha rossz gombát szedsz, minimum okádni fogsz. Ha a rét közepén vered fel a sátrad, megdöglesz a napon, ha viszont korhadt fák közé állítod fel, tutira rád borítja az egyiket a vihar, és akkor viszon'hallásra. Ilyen egyszerű ez.

2 komment

2011.07.15. 15:08 Orália

Istenmezeje tour 2011 #7 Gizi

Címkék: 2011

Térerő szinte semmi, a képfeltöltés gyötrelmes. Nagyed óra per darab, pedig eleve a legkisebb felbontással dolgozom. Az adatátvitel nagyjából így nézhet ki:

- Halló, halló! Gizi vagyok, Lotterfeld Boholy igen okos telefonja.
- Szevasz, Gizi! Itt a regéci mobiltorony. Jó csaj vagy?
- Ha fagyi lennék, három gombóccal kérnél belőlem, de most nem ez a lényeg. Egy képet kéne feltolni a Picasa-albumba.
- És mi van azon a képen?
- Most meséljem el!?
- Csak vicceltem, muhaha! Na, told a cuccot... és bugyi van rajtad, Gizi?
- Nincs, mert fogja a vételt. Na figyelj! Első pixel: R:0 G:255 B:0.
- Az milyen?
- Zöld, bazmeg!
- És milyen zöld? Fűzöld? Halványzöld? Méregzöld?
- Teljesen zöld.
- Aha, és ez a pixel honnan az első? ...figyi, nem csinálhatnánk mégis úgy, hogy elmeséled, mi van a képen?
- Felőlem... négy fa, egy gomba, és két fűcsomó.
- És az a gomba valami galóca?
- Ne törődj vele. Gúglizz rá ezekre a kulcsszavakra, és töltsd fel az első képet, amit találsz. Úgyse szúrja ki senki, hogy nem én küldtem.
- Huhh, istennő vagy, Gizi! Megadod a számod?
- Arról jelentkeztem be, te ostoba állat! Na szevasz!

3 komment

2011.07.12. 20:48 Orália

Istenmezeje tour 2011 #6 Jótanács

Címkék: 2011

Elmondom, hogyan kell szarni az erdőben:

A: nagyon gyorsan
B: beetetéses módszerrel

Az utóbbi megoldás úgy néz ki, hogy kitolsz egy darabot csalinak, majd a pózt megtartva arrébb tipegsz kissé. Ha szerencséd van, a bögöly ellesz az ajándékkal, amíg nyugodtan elvégzed a dolgodat. Ha elsőre nem jön össze, vagy szeretsz közben a világmindenség nagy titkairól elmélkedni, kezdd elölről a műveletet. Egy kényelmes, negyed órás szett 20-30 méteren megoldható.

2 komment

süti beállítások módosítása