"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • Vik%: Az elmúlt években - '14 -től - 3x olvastam ez a blogot végig. Főképp életem nehezebb idején, hogy ... (2023.04.11. 10:44) A nullánál is kevesebb
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: hiányzol (2022.07.30. 23:59) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Igény pedig volna, mielőtt mi is otthonba kerülünk: index.hu/mindekozben/poszt/2019/04/21/hogy_mi_... (2019.04.21. 23:49) Midlife Crisis
  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2015.01.13. 21:58 Lotterfeld Boholy

Midlife Crisis

Címkék: 2014

Jelen időben vagyunk, valahol Északnyugat-Angliában.

Ha pár szóval el akarnám mesélni, mi történt az elmúlt évben, csak kiválasztanék egy tetszőleges napot. Legyen mondjuk tavaly december 30.

6:40-kor csörög az óra. Kinyomom, újra csörög, megint kinyomom, aztán ha már elég késő van, főzök magamnak egy kávét. Negyed órán keresztül bambulok, majd felveszek egy halál mocskos, de remélhetőleg száraz munkásruhát, kocsiba ülök és elmegyek dolgozni. A műhelyben is kávéval melegítek, de csak félig tudom meginni, mert hördül a dízelmotor, szisszen a légfék, megérkezett az első kamion. Anyázok, dzsekit húzok, betolom az emelőt, lebontom a kerékanyákat, megjavítom a defektes gumit, vagy kicserélem egy újra. Beteszem a bögrét a mikróba, de mielőtt lejárna a perc, újra hallom a szisszenést, megemelem, lebontom, megjavítom, vagy kicserélem. Dél körül alábbhagy a roham, mert mindenki tudja, hogy Angliában az ebédidő szent, felesleges is bármivel próbálkozni. Fél kettőtől újra sziszeg, emel, bont, javít, vagy cserél, még jó hússzor egymás után, majd végre bezárom a boltot. Azt mondják, minden szakmának megvan a szépsége, hát ennek is: Az a pillanat, amikor ledobhatom a sok szaros göncöt magamról, és beállok a zuhany alá. Megtörölközöm, felveszem a macit, majd átgondolom, mihez kezdhetnék a következő három órában. Az elsőt általában elbambulom, aztán gépelek valamit, vagy gitározom, vagy csak idegesítem magam, hogy nem csinálok semmit. Fél tízkor megvacsorázom, aztán választok egy filmet, vagy folytatom a tegnapit, mielőtt elalszom.

Ez a programom egy héten hatszor, majd jön a vasárnap.

Beállítom az ébresztést kilencre, de tizenegy előtt ritkán térek magamhoz. Másfél órán át nézek ki a fejemből, és megpróbálok választani a végtelenségbe nyúló projektjeim közül, amibe beletartozik a takarítás is. Szüttyögök valamivel, rám sötétedik, fél tízkor vacsora, majd választok egy filmet, vagy folytatom az előzőt.

Másol, beilleszt, ötvenegyszer egymás után.

Ha egy szóval akarnám elmesélni, mi történt tavaly, azt mondanám: Semmi.

gumik.jpg

Egyszerűen eddig jött a vonat, végállomás, nincs itt semmi látnivaló. Az elmúlt két évben szarabbnál szarabb munkákat vállaltam el, hogy nyaranta egy világvége házikóban üldögélhessek, mert be akartam fejezni a könyvemet. Ez sikerült is, leadtam, kiadták, és titkon azt vártam – szerintem bocsánatos bűn ez –, hogy rohadt sikeres lesz, amihez képest nem igazán lépte át a közönség ingerküszöbét. Először a kiadót okoltam, mert húsz forintjuk nem volt reklámra, sőt még a recenziós példányokat is a szerkesztőm küldözgette szét, aztán persze magamat, hogy tehetségtelen gyökér vagyok, minek fogtam bele egyáltalán. Később, amikor lassan abbahagytam a hisztit (jó három hete), megértettem, hogy nincs akkora baj, mert nem engem csesztetnek a nyomdai számlával, a könyv meg előbb-utóbb úgyis megtalálja az olvasóit. A gond a hozzáállásommal van, mert hajlamos vagyok mindent feltenni a piros hetesre, aztán ha a végén ott állok strandpapucsban-alsónadrágban, csak nézek, mint hal a szatyorból. Valószínűleg kevésbé zavarna, ha nem ragadtam volna bele az angol melósvilágba, vagy legalább ötletem lenne, hogy keveredek ki innen. Oldottam már meg ennél komolyabb problémákat, de hát idén mégiscsak negyvenkettő leszek – az élet, a világmindenség, meg minden, ugye –, ilyenkor meg már illik tudni, mihez kezdjen az ember még egyszer ennyivel, ami hátra van.

Jó-jó, tudom, most jönne a motorozás, a fiatal lányok meg az extrémsport, de nálam a járművezetés az élet felesleges kihívásai közé tartozik, ha lecserélem a csajomat két feleolyan idősre, akkor meg elég hosszú időre lesittelnek. Mondjuk, a Himaláját szívesen megnézném, mert ami más pasinak a foci meg a Forma-1, az nekem a hegymászós filmek, de annyira utálok fázni, hogy kihagyom inkább.

December harmincadika annyiban különbözött az előző háromszázötven naptól, hogy lefekvés előtt felírtam egy cetlire, mit akarok és mit nem:

1. Nem fektetek energiát olyan projektbe, amihez igazából nincs is kedvem. Sokkal jobban érdekel, hogy mi lesz most, mint a régi sztorik, és értelmesebb dolgokra is el tudom baszni a vasárnapjaimat, szóval ez a blog itt lepihen. Be fogom fejezni*, ha látom értelmét, addig is a Facebook oldalon lehet követni a fejleményeket.

*Ezt kénytelen vagyok elmagyarázni, mert néhány olvasónál akadtak szövegértési problémák. A "lepihenni" itt nem az elmúlás szinonimája, hanem inkább a hibernációé. Ezt próbálja támogatni egyébként a "be fogom fejezni" kifejezés is, de hogy mikor lesz folytatás, arról fogalmam sincs. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, úgy egy éven belül.

2. Felmondok, és nem vállalok el semmilyen munkát csak a pénz miatt. Lennék például szocmunkás, ami szakirányú végzettség nélkül kemény dió Angliában, de az önkéntes-vonalról szerintem be lehet kerülni.

3. Elköltözöm Prestonból, ami nagyjából olyan izgalmas és felkapott hely, mint a Kőbánya felső vasútállomás száz méteres vonzáskörzete. Liverpoolba megyek.

4. Mivel világmegváltó tervek nélkül képtelen vagyok élni, kiválasztok a bakancslistámról egy olyan ügyet, aminek semmit tétje, csak szívesen csinálnám, meg egy másikat, ami viszonylag komoly, és nem teljesen esélytelen, hogy végig tudom vinni.

A negyedik pont kivételével minden tiszta, mert sokáig vakaróztam azon, érdemes-e egyáltalán bármibe belevágnom. Egy idő után még Fogarasi Árpád is felhagyott az atombunker építésével. Ott rohadt szét az Ojjektum a kert végében.

Aztán eszembe jutott, hogy a könyvem egyik történetszála egy csávóról szól, aki negyven körül ráébred, hogy nem valósította meg az álmait, majd késve nekiáll, és úgy elbassza, mint még soha senki a világon. Szerintem tökéletes mentor, már csak az a kérdés, mit csinálna a helyemben Richard Love?

Nyilván alapítana egy rockzenekart, minden pénzét és energiáját belefektetné, és teljesen biztos vagyok benne, hogy még a Hyde parkot is kibérelné a bemutatkozó koncerthez. Na, ez teljesen jó lesz tét nélküli projektnek, bár elsőre csak egy külvárosi kocsmát céloznék meg.

Richard szeret mesélni, ezért nem hagyná abba az írást. De Sade márki meg a vérével írt novellákat az elmegyógyintézet falára, de én már nem vagyok ennyire elkötelezett, és most egész biztosan nem kezdek új regénybe. Ez nem ilyen komplexusos duma, mert tudom, hogy elég jó vagyok, de azt is, hogy valószínűleg nem vagyok elég jó, tehát a szépirodalom – vagy mi ez – nekem nem lesz pálya. Viszont pont december harmincadikán olvastam egy cikket a Telltale nevű cégről, akik nagyon jó, történetközpontú videojátékokat fejlesztenek, mint például a Walking Dead, vagy legújabban a Game of Thrones. Pont van egy sztorim bazinagy űrlényekről meg Nicola Tesla klónjáról, úgyhogy megpróbálom lenyomni a torkukon.

Ha meg semmi sem jön össze, mindent eladok, körbecsövezem Európát, a világot, sőt talán egyszer a K2 alaptábort is megnézem.

Sose halunk meg.

k2_base_camp.jpg

 Facebook oldal

Következő:>>
     << Előző: Viszon'hallásra!
         << Legeleje: Fontos dolgok

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr107072177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ziggy stardust · http://fagyis.blog.hu 2015.01.14. 08:36:07

óóó...
pedig bearanyozták a hétfőimet a bejegyzések. most olvashatom újra :) :(

Shutimanó 2015.01.14. 10:23:20

Viszlát, és kösz a halakat!

whale 2015.01.14. 13:07:21

Akkor ennyi volt? Óbazmeg!

Kadarka Jánoska · http://kigondoltam.blog.hu/ 2015.01.14. 13:52:13

én régóta olvasom a blogodat, és olvastam az armageddont is. ez a blog fényévekkel jobb a könyvnél, bár ez valószínűleg rosszul eshet neked, elnézést. így kéne írnod, akár az életedről, akár fictiont. igaz, hogy az armageddon könyved meg fogja találni az olvasóit, de szerintem nagyon kevesen vannak, akik élvezetet találnak benne (én nem). egy nagyon furcsa ötvözet, minden, amit itt a blogon tudsz, az abból hiányzik, ellenben tele van zavaros vallásos képekkel, erősnek szánt, ám gyenge ötletekkel, bulvár, felszínes az egész. ami érték benne, az a pár oldal, ami itt is lehetne akár (illetve volt is).

valami hatásos és divatos dolog helyett (reality, meg a világtörténelmet feldolgozó látomás, hát nagy ez a fa) olvasható, hétköznapi könyvet írhatnál. nem azt mondom, hogy a hatásos és divatos dolgok rosszak, hanem neked ez megy szerintem. nick hornby is jó, meg szorokin is, de két világ, és mindegyik a sajátjában ír. te meg a másikéban.

egy tisztelő blogolvasó

BigTom 2015.01.14. 18:38:49

Köszi az eddigieket.

gall a miklós 2015.01.14. 18:54:26

Ha be lehet kapcsolódni a könyves témába:
Én is megvettem, elolvastam.

Szerintem alapvetően jó regény. Nem hagytam félbe, nem kiabáltam vele olvasás közben, szóval nincs vele komoly gond.

Az alapötlet kifejezetten érdekes.
Nekem egyedül a befejezés volt csalódás, elég mesterkéltnek tűnt. Bár a blogból kiderül, hogy nem is ment könnyen:)

A blog pedig egészen elsőrangú. Mindenképp várom a folytatást. Ugysem tudja meg senki, hogy tényleg otthagytad -e az angol munkáséletet, hogy vadlovakat törj be a pampákon, vagy csak kitaláltad az egészet. :D

Lotterfeld Boholy · http://www.boholy.blog.hu 2015.01.14. 19:42:20

@Kadarka Jánoska: a vélemény szent, nem is vitatkozom, de mégis milyen furcsa, hogy mennyire másképp látjuk a dolgokat. mármint te, mint blog/könyv olvasó, és én, mint nem is tudom... legyen mondjuk tartalomszolgáltató. azt mondod, felszínes és bulvár, ami tök igaz, csak éppen a mainstream ügyeket én eszköznek használtam, mert azt gondoltam, így sokkal érdekesebb rávilágítani néhány dologra, amit nagyon fontosnak tartok. ez egyébként nem csak neked nem jött át, szóval nem nagy meglepetés, amit írtál. megmondom őszintén, írás közben sokszor úgy éreztem, kicsi vagyok én ehhez a témához, és elképzelhető, hogy tényleg. a másik érdekesség, hogy (jó néhány emberkével együtt) az egyéb munkáimmal szemben a blogot dicséred, ami nekem alapvetően egy zs-projekt. örülök ha tetszik, de nem szeretném, ha életem főműve az önéletrajzom lenne:)

Kadarka Jánoska · http://kigondoltam.blog.hu/ 2015.01.14. 21:58:20

@Lotterfeld Boholy:

pont jobban tudnál rávilágítani mindenre, ami neked fontosabb, ha lehámoznád róla ezt az armageddon maszlagot. én legalábbis jobban megenném. az önéletrajzról meg annyit, hogy bukowski is írt egy csomó könyvet, benne volt mindegyikben az élete is, mégis irodalmat csinált.

ha megengeded - és nem tudod nem megengedni - te egy rossz edzőhöz került tehetség vagy. azt erőlteted, ami nem megy, és azt hanyagolod, amit ha kicsiszolnál, a nagyok közé emelkedhetnél. nincs szerkesztőd, illetve aki van/volt, annak lehet egy prioritása, ami a pénzzel kezdődik, és az irodalom van a végén, de egyik se jött össze a te könyvedből, gondolom.

aki zs projektnek ilyen blogot tud, az minek ír zzzzzzzzzzs könyvet.

nade kösz minden percet, zs vagy abc, jó vagy, az kétségtelen. én mindent elolvasok, ami a blogoszférából nőtt ki, és senkiben, mondom még egyszer, senkiben nincs ekkora lehetőség, mint benned. pedig vannak páran, akik nekiugrottak a könyvírásnak. mind szar lett.

Ötperces Nickregisztráció 2015.01.19. 19:23:47

@Lotterfeld Boholy: Szia, csatlakoznék egy korábbi véleményhez. A könyveidet ismertem, de bevallom nekem nem jöttek be. VISZONT! az interjúd Őz Zsolttal, illetve ez a blog hibátlan. Egyszerűen jó, pörgős, mint Őz Rakenrollja, egyedül az utolsó pár posztot nem bírtam végigolvasni. Mintha amikor könyvet írnál, vagy az azzal járó munkáról meg elvonulásról blogolnál, felugrana egy fal előttem. Az egyéb sztorik úgy jók ahogy vannak, bennük van a kilencvenes évek Magyarországa. Még az sem kizárt hogy valahol elmentünk egymás mellett, bár én jóval kevésbé bevállalós ember vagyok :)) Szerintem a te életed is van olyan érdekes mint bárki másé, én amit leírtál azt nem zs-projektként olvastam.

Szóval amikor _csak_ rögzíted a valóságot az szerintem neked jobban megy mint amikor erőlteted a történetet és a tartalmat. Ha ez a blog meglenne könyvben (papír, nem pdf), megvenném, még úgy is hogy - mivel a megjelenésre nincs remény - lementettem majdnem minden posztját az utolsóelőttik kivételével. Ezért is, meg a lementésért is bocsánatot kérek.

Ha kiadod (és netán még írsz hozzá), egy vevőd már van.

Bicikliző medve 2015.01.23. 12:18:28

Egyébként érdekes lenne egy kitalált történetet olvasni, amit a te életed ihletett meg. A leírtak alapján annyit láttál és tapasztaltál már, hogy remek könyvet írhatnál belőle. Amolyan modernkori Huck Finn mintára. Na azért még sok pénzt is hajlandő lennék fizetni a könyvesboltban :)

Mclaurin 2015.01.31. 23:30:30

három,
szerintem is az erdőbe vonulásig hibátlan a dolog, és lehetne még fokozni

Dr. Kix 2015.02.01. 17:25:08

@Lotterfeld Boholy: Fejlődsz. Elköszöntél. Azért kár, hogy így lett vége. Élveztem, amíg tartott.

Szaros fityma 2015.04.26. 20:41:36

sajnalom,h vege.
a taborozos vallas-fejtegetos resztol eltekintve (ott eloszor volt par sor/bekezdes ,amit atugrottam) hibatlan volt a blog.
jo a dumad,jo az oszinteseged,es nem semmi eleted volt eddig.

Dr. Kix 2016.11.15. 16:57:07

Ezt kénytelen vagyok elmagyarázni, mert néhány olvasónál akadtak szövegértési problémák. A "lepihenni" itt nem az elmúlás szinonimája, hanem inkább a hibernációé. Ezt próbálja támogatni egyébként a "be fogom fejezni" kifejezés is, de hogy mikor lesz folytatás, arról fogalmam sincs. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, úgy egy éven belül.

@Lotterfeld Boholy:
* Nem az olvasóknál vannak szövegértési problémák. Csak már megismertünk téged, magadnak köszönhetően. És tudjuk, hogy hogy ha azt mondod, hibernálod magad, akkor az azt jelenti, hogy nem biztos, hogy a jelenlevők közül bárki is megéli a hibernálás végét. De azért szeretünk és hiányzol. És évente benézünk párszor, hogy van-e folytatás. Mert titkon mégis várjuk.

Ötperces Nickregisztráció 2016.12.13. 20:21:12

@Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :(

Ötperces Nickregisztráció 2018.04.23. 21:24:22

...és már a FB sem frissül :( Tényleg ennyi volt? Ne már.

Mclaurin 2018.04.30. 23:01:44

Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az erdős napszámlálás kivételével az már akkor sem jött be). Fergeteges nem bírtam abbahagyni elvitte fél napomat :-). Jobb volt mint egy film nagyon sokmindenre nem, vagy nem így emlékeztem de tudtam végig, hogy jó lesz. Így egyben egész más ezt kellett volna könyvben kiadni meg kötelező olvasmánnyá tenni. :-)

whale 2018.12.10. 01:49:18

@Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az élete és nem az írói munkássága és ezért "hibernálta" a blogot, kb. örökre...
süti beállítások módosítása