"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • Vik%: Az elmúlt években - '14 -től - 3x olvastam ez a blogot végig. Főképp életem nehezebb idején, hogy ... (2023.04.11. 10:44) A nullánál is kevesebb
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: hiányzol (2022.07.30. 23:59) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Igény pedig volna, mielőtt mi is otthonba kerülünk: index.hu/mindekozben/poszt/2019/04/21/hogy_mi_... (2019.04.21. 23:49) Midlife Crisis
  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy


2010.12.07. 17:26 Lotterfeld Boholy

A munkásosztály hőse

Címkék: 1993 1994

1993-94, Budapest. Húsz-huszonegy éves vagyok.

Kellemetlen néhány hét következett, mert megszoktam, hogy naphosszat a kisházban olvasgatok, most meg hirtelen nyakamba szakadt minden: Kaját, pénzt, tűzifát kellett szereznem. Réka segített, de az ő zsebpénze meg az otthonról csent szendvicsei csak arra voltak jók, hogy éhen ne haljak nagy hirtelen. Fel kellett töltenem a készleteimet, hogy legalább egy nyugodt hetem legyen, amíg kisütök valamit.

Két tábla Milka meg pár doboz cigi nem volt elég, ezért kipróbáltam egy új módszert: Délután - amikor a legnagyobb a tömeg -, bementem egy közértbe, és telepakoltam a kosarat minden szükséges holmival. Annyira megpúpoztam, hogy ha még egy doboz gyufát ráteszek, annak olyan hatása lett volna, mint amikor a Boeing telibe kapta a WTC-t.

Arra építettem, hogy a vásárlók a saját dolgukkal vannak elfoglalva, és a pénztáros sem tud kétfelé figyelni. Beálltam rendesen a sorba, és amikor az előttem álló fizetett, beleképzeltem magam egy üvegpiramisba - amitől azonnal láthatatlanná váltam -, és elosontam a kassza mellett. Kint elővettem a zsebembe készített szatyrokat, és fapofával, de remegő kezekkel elpakoltam mindent.



Még egy óra múlva is izzadtam a stressztől. Eldöntöttem, hogy ilyet az életben többet nem csinálok, és elmegyek inkább dolgozni.

12 komment

süti beállítások módosítása