"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • Vik%: Az elmúlt években - '14 -től - 3x olvastam ez a blogot végig. Főképp életem nehezebb idején, hogy ... (2023.04.11. 10:44) A nullánál is kevesebb
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: hiányzol (2022.07.30. 23:59) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Igény pedig volna, mielőtt mi is otthonba kerülünk: index.hu/mindekozben/poszt/2019/04/21/hogy_mi_... (2019.04.21. 23:49) Midlife Crisis
  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2011.07.31. 16:45 Orália

Istenmezeje tour 2011 #13 Nagyon vadon

Címkék: 2011

Minden település után a turistaút első kétszáz métere tele van kúrva szeméttel, ebből is látszik, meddig merészkedik be a panelparaszt. A nyomokból gyönyörűen kiolvasható, hogyan is zajlik egy ilyen kirándulás:

"Huhh, na jóvan, eddig jöttünk, nem vagyok én Rambó, bazzeg. Innen meg még jól látjuk a Boriskát (tizenhat éves Suzuki Swift, a havi törlesztője jelenleg 37.000 Ft), akkó biztos nem tévedünk el. Húgecci, a herémről is folyik a víz, aszony, aggyá már egyet abból a gazdaságos sörből. Bhgáff, na ez jó dobás volt, pont a patak közepére csanálódott. Na, Pistike itt ez a jégkrém, mennyé játszódni, addig anyáddal megsütjük a szalonnát. Aztán rendesen pisáld le a leveli békát, attól nő a pöcsöd. A papírt meg vissza ne hozd, kell valami a hangyáknak is... No nézzük mi van itt. Szalonna, kenyér, párizsi, erős pista. Asszony, ne a zacskó után rohangálj, van abból elég. Törj inkább ágakat, majd rálocsolom a benzint, amit a kocsiból szívtam. Fú, ez rohadt büdös, meg füstöl mint öregapám segglika. Hagyjuk is ezt, vedd elő a pacalkonzervet, majd megmelegítem öngyújtóval... Na vége a pihenésnek. Menjetek oszt várjatok a kocsinál. Én még tolok egy barna kombínót az útra, mert megfosatott a szaft."

Sikerült végre elindulnom Radványból. Az eső kissé csepereg, meg láttam csúf felhőket is, de nincs még egy hetem, hogy kivárjam a jó időt. Dél körül egy információs táblához értem, hogyaszongya ez a Füzérkajata-Koromhegy Erdőbirtokosi Társulás magánerdeje, ahol pro silva alapelvek szerint folyik a gazdálkodás. A vágásérett fákat itt nem tarolják le (tehát nem keletkezik irtás, amit aztán két méterenként beültetnek facsemetékkel), hanem egyenként választják ki őket, és az ültetés is szabálytalanul történik. Így a lehető legkisebb sebet ejtik az erdőn, nem hullik szét az ökoszisztéma, és turisztikai célokra is alkalmas marad.

Hát... Ha ilyen a telepített erdő, nekem más nem is kell.

Igazi dzsungelharc volt átvágni rajta, mohás sziklák közt, szakadékok mellett vitt az út, és tényleg csak néhány tisztáson láttam nyomait a kitermelésnek. Ha nincs az a tábla, fel sem merül bennem, hogy nem igazi az egész.

Túraboltokban lehet kapni olyan multifunkciós evőezközt, ami kés, villa és kanál is egyben. Na, abból nem szabad megvenni a zöldet, mert a fűben láthatatlanná válik. Nekem kettő is volt, most meg egy teáskanállal kell megoldanom az életemet.

Füzérkajatán nekem rontott az első faluszéli kutya, de ez volt a legnagyobb aktivitás, amit a helyen tapasztaltam.

Az utcákon senki, az élelmiszer-italbolt ránézésre évek óta zárva. Innen másztam még egy kicsit felfelé, találkoztam egy kocogóval meg egy gombászó cigánnyal, aki addig sztorizgatott, míg kikerekítette, hogy kéne neki egy ezres, de este majd megadja a kocsmában. Tekertem azért neki egy cigit, ne gondolja, hogy minden pesti tahó.

Egy óra múlva kiértem az erdőből és elém tárult az egymillió dolláros panoráma: Balról a Zemplén magas hegyei, középen sárgás dombság szántóföldekkel, jobb szélen pedig egy jókora szikla tetején Füzér vára személyesen.

Egy réten táboroztam le. Egész délután szép volt az idő, már azt hittem, ezzel vége a hideg taknyos redvának.

De nem.

Éjjel esett, most is esik, készleteim a nullán, és a gázpalackom is a végét járja. Kicsit ezt így értelmetlennek tartom, mert nyaralni jöttem, nem azért, hogy rajtam csapódjon le Magyarország teljes vízkincse.

Legalább lehetne ide pizzát rendelni. Akkor elviselném valahogy.

Elfogyott a cigim és vacsorára sem ehetek nyers rizst (bár gondoltam rá, hogy végszükség esetén lisztté őrlöm), be kellett mennem Pusztafalura és nem várhattam meg míg alábbhagy a zuhi, mert falun szombat délig tart az élet.

Nem is tudom, mi volt ez a vállalkozás hivatalosan, mert a polcokon lisztet meg étolajat láttam, de a megfáradt emberek bent dohányoztak és tolták a söröket. Persze a cigi még szerdán elfogyott minden más értékelhető árucikkel együtt. Két választásom maradt: átgyalogolok Füzérre a szakadó esőben vagy hagyom a francba az egészet, bebaszom a szétázott sátrat, hátizsákot az árokba, oszt' hazajövök.

Végül a nikotinfüggőség arra kényszerített, hogy bevállaljam az élményfürdőt, mert ha visszamegyek a táborba, összepakolok és megpróbálok valami közlekedési eszközt keríteni, akkor három-négy óra míg cigihez jutok, a legközelebbi boltot meg elértem ötven perc alatt.

Út közben valahogy egyre jobb kedvem kerekedett, úrrá lett rajtam a "velem nem baszik ki senki" életérzés, és még azt is eldöntöttem, ha már ott vagyok, felmegyek a várba és letudom a túrának ezt a részét.

Vásárlás után már nem voltam ennyire biztos a dolgomban, mert elkezdett derekasan szakadni és fújni a szél, ami száz méterrel feljebb a gyalogösvényen elég cudar lehet. Így se voltam szomjas amikor visszaértem a táborba, ráadásul nagy okosan levágtam a távot egy mocsaras szántón, átgázoltam egy kiáradt patakon, most meg szivaccsal próbálom felitatni a sátor közepén elterülő tavat.

Legközelebb a Szaharába megyek nyaralni.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr643114596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gróf Úr 2011.08.01. 08:51:07

"Túraboltokban lehet kapni olyan multifunkciós evőezközt, ami kés, villa és kanál is egyben."

Nekem a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának Határőrsége adott egyet, ami nem álcaszínű. Azt a haver dobta be a Balatonba, mosogatás címén. Biztos tiszta lett, már jó pár éve volt.

JonC 2011.08.02. 11:48:48

az elején a kiránduló panelproli leírása priceless :)

félénk fasz 2011.10.14. 23:37:46

Nem unalmas még ez a prolibaszogatás?

Ha egyszerűek is néhányan, legalább dolgoznak.

Másik meg ez a panel téma, a macskaszaros rothadó belvárosi bérházakban sem magasabb az átlag IQ.

Ettől eltekintve az írás fergeteges, nem véletlenül járok ide.

Egy felháborodott panelproli :)
süti beállítások módosítása