Az iránytű meg a térkép igen hasznos holmik, de csak akkor ha az ember tudja merre jár. Tegnap az esőben nem foglalkoztam semmivel, csak elindultam valamerre és megtettem valamekkora távolságot, ami eléggé megnehezíti a helymeghatározást. Sebaj, gondoltam, azért van az okostelefon, hogy megoldja helyettem a problémákat. Nos, a Google Maps büszkén közölte, hogy öt méteres pontossággal behatárolt, hiszen én vagyok az a kis kék pötty a nagy semmi közepén.

GPS-koordináták? Ugyan! Ne terheljük ilyesmivel szegény felhasználót! Örüljön hogy van egyáltalán valahol.

Nagyjából azért tudtam, merre szeretnék menni, hát kerestem egy releváns földutat. A tábort nem bontottam el, mert még vizet is kell találnom, mielőtt áthurcolkodom valahová. Az hagyján hogy szépen jönnek rám a legyek így három nap után, de pocsolyából végképp nem szeretnék inni. Négy órát gyalogoltam hegynek fel, sárba le, de csak kiszáradt vízmosásokat találtam, kutat egy darabot se, pedig vagy ötöt jelöl a környéken a térkép. Belefutottam viszont egy döglött vaddisznóba, tessék:

Ez pedig egy erdei WTF:

Rá kellett jönnöm, nem úgy van az, hogy az ember csak úgy átvág a Zemplénen. Kénytelen leszek a jelzett turistautakat használni, de mivel a déli részen ilyesmi nincs, az autóút mellett kell haladnom egy darabig. Kár, mert lehetett volna végig ilyen: