A most következő történetek, helyszínek és emberek nem a képzelet szüleményei. Valóban megtörtént minden, amit itt leírok. Igyekszem a legkevesebbet torzítani (a magam javára biztos nem fogok), de előfordulhat, hogy valamire nem emlékszem pontosan, ill. akad néhány személy, akinek meg kell változtatnom a nevét, mert nem arra megy ki a játék, hogy kellemetlen helyzetbe hozzak bárkit is. Ha valaki felismerné magát és úgy érzi, szemétség részemről, hogy közreadom a sztorit, akkor így járt.
A nevem Király Ferenc, 1973-ban születtem. Írtam két és fél regényt, amiből egy meg is jelent 2006-ban. Résztulajdonosa vagyok a Tündérgyár Presszónak, valamint hasonló nevű blog is az én bűnöm. Van hűtőszekrényem, kihajtható ruhaszárítóm, csajom, kocsim, eredeti "TOBAPИЩИ KOHEЦ!" plakátom, egy üveg tengervizem, két igazi barátom meg tíz cimborám, narancssárga gitárpengetőm, mosolygós rajzolt bálnám, három zavaros kapcsolatom, egy ellenségem, kavicsokra festett halaim, Tisza tornacipőm a nyolcvanas évekből, és fél üveg vodkám, de az csúf halálnak néz elébe.
Nevezhetjük ezt a szintet a polgári vonal kreatív-buzgómócsing oldalhajtásának. Nekem nincs vele bajom, sőt azzal sem, hogy milyen kerülőutakon jutottam el idáig. A kísérlet lényege számomra (a hatásvadászaton kívül természetesen) az, hogy képes vagyok-e szépítés nélkül leírni életemnek azokat a pontjait, amiket tagadnom illene, és önfényezés nélkül azokat, amikre különösen büszke vagyok. Pláne, mert ez a két dolog nem mindig választható el egymástól.
Hol is kezdjem...
UPDATE (2014): A Tündérgyárból közben Élesztő lett, nincs már közöm hozzá, viszont megjelent az Armageddon Reality Show című könyvem is.
kommentek