"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: ...és már a FB sem frissül :( Tényleg ennyi volt? Ne már. (2018.04.23. 21:24) Midlife Crisis
  • ziggy stardust: @Ötperces Nickregisztráció: +1 (2017.01.24. 21:25) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: @Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :( (2016.12.13. 20:21) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2014.12.01. 20:35 Lotterfeld Boholy

Vihar

2006, valahol Gyöngyöspata közelében. 33 éves vagyok.

41. nap, csütörtök

Halál nyugodtan kávézok, mikor kilép a fák közül egy mattrészeg, fonott kosarat cipelő bácsi. Nem néz rám, nem szól egy szót sem, csak fütyörészve elbotorkál mellettem.

Elég szépen haladok a harmadik résszel. Úgy számolom, tíznaponként meg kell írnom egy fejezetet, ha kész akarok lenni időre. Végigolvastam az idáig elkészült anyagot, és úgy látom, kissé átment burleszkbe az egész. Oké, kell a vicc meg a helyzetkomikum, de ez már túl tömény. Olyan, mintha berángatnék valakit a kocsmába, és végigkóstoltatnám vele a felső polcot:

– Na, ezt húzd le! – mondom. – Micsoda aroma!
– De már szédülök.
– Semmi gond, én is. Igen, és hozatok még abból a pirosból. Az mennyei!
– Ez volt az utolsó. Így is alig állok a lábamon.
– Sebaj, nem az Olimpián vagyunk. Látod, hogy mégis lecsúszott? Akkor most ez a kis laposüveg jön.
– Nn…nem bíro..kk többet.
– Na, csak ezt az icipicit! Hopp, és találtam még valamit, ez biztos ízleni fog!
– Áááááááááá!

42. nap, péntek

Most már tényleg itt a nyár. Felhők és szél nélküli napsütés. A sátorban a fák közt nincs túl meleg, de már így is az egész napot egy szál rövidnadrágban töltöttem. Ilyenkor milyen furcsa belegondolni, hogy alig másfél hete a hálózsákba burkolózva vacogtam itt naphosszat.

Mózessel viaskodom továbbra is. Csökönyös alak, nehezen hagyja meggyőzni magát…

43. nap, szombat

Ma bal lábbal keltem fel. Azt hiszem, ez a helyes kifejezés, hacsak nem akarom magam a hisztériás barom jelzővel illetni. Tartok tőle, hogy jó néhányszor elő fog rajtam jönni még ilyesmi, hiszen a vakáció felénél sem tartok. Furcsa, hogy abba a zűrzavarba vágyom vissza, amit otthagytam, vagy inkább elmenekültem előle.

Azt hiszem, megváltozott a felállás, mert régebben csak az érdekelt, hogy elkészüljön a történet, amin dolgozom, minden egyebet ennek rendeltem alá. Az életem, és mások élete csak díszlet volt, ami mögött már készülődnek a mese szereplői a nagy premierre. Előfordult, hogy hetekig nem tudtam kijönni egy jelenetből, most viszont gyorsan és biztonsággal írok, ezért a dolgoknak ez a része nem is nagyon izgat. Az első könyv után már fel tudja mérni az ember a képességeit*. Tudom, hogy meglesz az Armageddon, de az, hogy az én személyes történetem hogy fog alakulni a vakáció után, arról fogalmam sincs.

*Nem.

44. nap, vasárnap

Végig ötös voltam biológiából, de az eddig fel sem merült bennem, hogy a szarvasbogár tud repülni. Akkora hangja van, mint egy traktornak, és teste majdnem függőlegesen áll közben.

Csak nézek bután.

Arról írok ugye, ha a világ szélsőségesen jóvá, vagy gonosszá válna, az emberiség elvesztené a létének értelmét, és véget érne a történelem. Furcsa, de ez egy kicsit rám is vonatkozik.

Ha most kiderülne, hogy abszolút tehetségtelen vagyok, végem lenne, mert nekem nincs már hová menekülnöm, erre tettem fel mindent. Belesüllyednék abba a hétköznapi lucsokba, amitől mindig is igyekeztem távol tartani magam, hiszen semmi dolgom sincs vele. Akkor sem járnék jobban, ha egyik pillanatról a másikra minden vágyam teljesülne. Hírnév, zsíros bankszámla, miegyéb. Minek él az, aki mindent elért? Minek örülne, még több mindennek? Én csak annyit szeretnék, hogy legyen egy közönség, akiknek ad valamit ez az egész, és persze szükség van azokra is, akik nem értik, nem értenek vele egyet, vagy pont leszarják.

45. nap, hétfő

A jó idővel együtt megérkeztek az emberek is az erdőbe. Ide ugyan – a részeg bácsin kívül – nem vetődött senki, de hallottam már többször gombászós cigányok hangját, most meg azt hiszem az erdészet terepjárója akadt el a sárban. Átkozódnak, túráztatják a motort vagy egy órája. Örülök, hogy nem az első napokban történt ez a nagy jövés-menés, amikor a sátorba zárkózva paráztam a bogaraktól, vaddisznóktól, meg az emberektől. Ennyi idő után már nem igazán érdekel az ilyesmi. Van fontosabb dolgom is. Épp ebédet főzök.

46. nap, kedd

Nagyjából ezen a ponton abba kéne hagynom a naplót. Minden alkalommal bejegyezhetném, hogy nyár van, szépen süt a nap, jól haladok az írással, gitároztam, sőt lenyomtam egy halom fekvőtámaszt is. De folytatom inkább, mert nem akarom elveszíteni az időérzékemet, és így legalább tudom, hányadika van. Ezen kívül itt levezethetem az okoskodási hajlamomat, és nem fogom a könyvet terhelni plusz száz oldal háttérnyűglődéssel.

Mentális mélypontok ellen új módszert találtam ki: Elsétálok annak a nyúlványnak a végéig, ahol a sátram áll, és körülnézek. A dombot látom, tele virággal, amögött pedig a lavórhegyet, a tetején várrommal. Szikrázva süt a nap, lepkék röpdösnek mindenfelé olyan ez, mint egy giccses képeslap. Megvenném ezt a darab erdőt, komolyan.

Ha aggódni akarok, arra meg itt vannak a bogarak, akikkel másfél hónapja állóháborút vívok. A sátrat már meg tudom tőlük védeni, de nem unatkozom, mert egyre rafináltabban támadnak.

Bevezettem a szelektív hulladékgyűjtést, mert rájöttem, hogy a csokipapír remekül ég.

Idáig az esővel volt problémám, most meg a szárazság fenyeget. Még egy hét, és kiszárad a patak. A főágban most is rengeteg víz van, csak akkor még vagy száz métert kell gyalogolnom a teli kannával.

Egyre gyanúsabbak ezek a gőték. Kis sárga pettyek jelentek meg rajtuk, talán mégis bébi szalamandrák lehetnek. Simán meg tudom fogni őket kézzel, és olyan kis legyezőszerű külső kopoltyújuk van.

47. nap, szerda

Kialakítottam egy állandó napirendet: Kávé után véglegesítem az előző nap megírt szöveget, aztán olvasgatás, gitározás, kerti munka délutánig. Hat körül vacsora, aztán dolgozom tovább, míg le nem megy a nap. Sötétedéskor gyertyát gyújtok és kinyitok egy könyvet, de hamar le kell tennem, mert a kamikáze-bogarak kiszúrják a fényt, és megpróbálják berobbantani a sátor oldalát.

Kiolvastam Lee Strobel A Jézus dosszié című könyvét. Az ajánló szerint ez egy oknyomozó újságíró interjúkötete, amelyben Jézussal és az Újszövetség keletkezésével kapcsolatos igazságot próbálta meg kideríteni. Állítása szerint szkeptikusként kezdett hozzá a munkához, menet közben viszont megtért, és ez a lelki út is kirajzolódik a műben.

Nahát.

48. nap, csütörtök

Tegnap a Jézus dossziénál tartottam, csak nem volt már kedvem írni. Van itt egy jó alapkoncepció, tehát kérdezzünk meg történészeket, teológusokat, orvosokat, pszichológusokat, és kezdjünk nyomozásba Jézus születése után kétezer évvel. Milyen tények támasztják alá az Újszövetségben leírtakat, és mi szól ellene? Kik a valódi szerzők, és mennyire szavahihetőek? Hitelesek-e a kor- és földrajzi leírások? Jézus valóban meghalt a kereszten, vagy túlélhette, és ennek köszönhető a feltámadása?

Bulvárteológiára számítottam, meg néhány múlt századi szenzációs felfedezésre, de még ez sem jött össze majd háromszáz oldalon. A csávó egyértelműen hívő, ami nem lenne gond, ha nem próbálta volna magát az elején szkeptikusnak beállítani. Sajnos az interjúalanyok is fekete öves katolikusok, így a liberális teológusok, illetve a Bibliát sajátosan értelmező csoportok álláspontja ezekben a beszélgetésekben csak mint marginális téma jelenik meg. Ha nem veszem figyelembe, hogy egynél több nézőpont is létezik, az nem oknyomozás, hanem propaganda. Szerintem.

És tényleg nem az a baj, hogy egy hívő Jézusról ír, hanem eljátssza az ateistát, aki meghajlik a tények súlya alatt, és könnyes szemmel megtér az úrhoz. Nem mondom, a karácsonyi filmekhez képest érdekes összefüggésekkel foglalkozik, de akkor sem más, mint egysíkú hittérítős melléduma, ráadásul ott is bizonyítani akar, ahol erre semmi szükség, a kényes pontokat pedig elegánsan átugorja.

Az egyik interjúban megemlíti Nikos Kazantzakis, Krisztus utolsó megkísértését, mint kerülendő oldalhajtást, de azokra a kérdésekre, amivel a regény foglalkozik – többek közt Júdás szerepe a megváltásban –, már nem tér ki. Pedig az egész Újszövetségben Júdás árulása a leggyengébb láncszem. Tele van ellentmondásokkal, és olyan, mintha csak kényszerűségből írtak volna bele egy gonosz árulót, mert az mégis hülyén nézne ki, hogy a főhős egyedül, minden külső segítség nélkül bukik el.

Most viszont inkább nem agyalok tovább ezen a Júdás-témán, mert épp Mózessel van elszámolnivalóm.

Ajjaj. Azt hiszem, most lesz az a vihar, amiről tudtam, hogy el fog jönni egyszer, csak reménykedtem benne, hogy mégsem. Komolyan, a semmiből megjelent egy csapat elképesztően csúf felhő, és üvölteni kezdett a szél. El se hiszem, hogy fél órája még kint napoztam.

49. nap, péntek

Tegnap délután alkothattam némi fogalmat arról, hogy milyen színpadi show előzi meg a végítélet-gálát. A szél kis híján összelapította a sátrat, az eső pedig hatalmas nyomással, de nem felülről esett, hanem úgy, mintha egy vízágyút irányítottak volta rám. Tíz perc alatt kimosta a szigetelést, onnantól pedig nem sátorban ültem, hanem léket kapott hajóban. Szivaccsal és a kávékiöntővel próbáltam kimerni az alacsonyabb részekben összegyűlt vizet, közben bedobáltam a jegyzeteimet meg a ruháim egy részét a táskába, mert egyre inkább úgy nézett ki, hogy menekülnöm kell.

A vihar egy óra múlva csendesedett le. Akkor már csak simán zuhogott, ahogy zuhogott előtte két hétig, ezt pedig már megszoktam. Megnyugodtam, megvacsoráztam és megírtam a harmadik részt az utolsó párbeszédig. Közben besötétedett, lefeküdtem aludni, és akkor kezdett rá csak igazán. Esni nem esett annyira, de nem egy fix helyről dörgött, hanem több mozgó objektumot hallottam, mintha vadászgépek gyakorolnának, vagy Lovecraft sötét istenségei hancúroztak volna a fejem fölött. Percenként csapott be egy hatalmas villám, és ilyenkor egy pillanatra nappali világosság támadt körülöttem. Ez még nem lett volna baj, de ezek a villámok – nem hazudok – közeledtek hozzám, tettek egy tiszteletkört a tábor körül, majd lassan eltávolodtak északnyugat felé. Igazából nem féltem, csak egyre dacosabban üldögéltem a romok között. Eldöntöttem, ha mindenemet elviszi a vihar, akkor is itt maradok megírni a könyvemet. Ha eljön közben a valódi világvége, az sem érdekel.

Most rendbe teszem a sátrat és környékét.

50. nap, szombat

Ötven napot túléltem az erdőben. Azért szép, nem? Hétfőn lemegyek vásárolni és beszerzek valami sütnivalót, mondjuk egy szép darab oldalast. Nagyon vágyom már igazi ételre.

Megvolt a napi jócselekedetem is. Eltévedt turistákat igazítottam útba. Egy osztálykirándulásból szakadtak le néhányan, és nagyon meg voltak ijedve, mert órák óta tévelyegtek. Nem azt keresték, de leküldtem őket a faluba, mert azt legalább el tudtam magyarázni, merre van.

 Facebook oldal

Következő:Legyek, hangyák, méhek, darazsak>>
     << Előző: A szent lábos
         << Legeleje: Fontos dolgok

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr206949839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.