Elmondom, hogy lehetett az a sztori Buddhával: tele lett a töke a világgal és úgy gondolta, kiszellőzteti a fejét az erdőben. Ment, mendegélt, közben cseperegni kezdett, esni, majd rendesen zuhogni. Beült egy fa alá, amíg elmúlik a zivatar, de csak ömlött az égből az áldás. Napokig, hetekig, hónapokig. Egyszer csak egy gombászó cigány járt arra, és felfigyelt a fa alatt gubbasztó alakra.
- Há' tezsvírem, micsinász te itt ebben a rusnya fertelem idűben?
- Várom a megvilágosodást, bazmeg.
Mint ahogy én is, de valahogy nem tölti el lelkem a mennyei békesség. Ha délig nem áll el, összepakolok és itt hagyom ezt a világnagy mocsarat.
kommentek