"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: ...és már a FB sem frissül :( Tényleg ennyi volt? Ne már. (2018.04.23. 21:24) Midlife Crisis
  • ziggy stardust: @Ötperces Nickregisztráció: +1 (2017.01.24. 21:25) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: @Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :( (2016.12.13. 20:21) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2011.07.16. 21:06 Orália

Istenmezeje tour 2011 #8 MÚÚ!

Címkék: 2011

A falvakban szinte egyáltalán nem élnek fiatalok, a többség nyugdíjas. Mivel kimozdulni nem szeretnek/tudnak, házhoz jön a posta, a szódás, a zöldséges, és a tejeskocsi is, ami a legprimóbb Casio hangzással játsza a Boci Boci Tarkát, majd a dal végén elbődül: MÚÚ!

Az utca tele virágokkal, pedáns tisztaság uralkodik mindenhol, még azoknál a portáknál is nyírják a gyepet, ahol láthatóan évek óta nem lakik senki. Rontaná az összképet, mert a házak fele lakatlan, de lehet, így tartják egymásban a lelket az öregek, hisz milyen lehangoló lenne olyan helyen élni, ahol minden halott után marad egy gazzal benőtt kert...

Szomorúak, de végtelenül kedvesek és segítőkészek. Útbaigazítanak, elmondják, hogyha megkapargatom a rókagomba húsát és besárgul, az a jó, sőt még nyitvatartási időn kívül is kiszolgáltak a boltban. A nénit alig tudtam lebeszélni róla, hogy a saját kenyeréből adjon, mivel a készlet délre elfogyott.

Mondják, hogy a falvak a nyugalom-béke szigetei, hát ez nem teljesen igaz. A népek itt zsigeri késztetést éreznek arra, hogy folyamatosan berregtessenek valamit. Ha nem a fűnyíró nyüszít, akkor a flex vagy a láncfűrész. Az erdőben sincs vége a ricsajnak, mert errefelé a legáltalánosabb közlekedési eszköz a katonai UAZ. Tudom én, hogy a bőrüléses műmájer terepjárók nem valók földútra, de ezek a konzervdobozok úgy csörögnek, hogy a vaddisznóban is megáll a szar, pedig nem egy félős állat. Nem is értem, miért festik ezeket terepszínűre, amikor Vecsésről tisztán lehet hallani, hogy Etelközben gyakorlatozik a Második Ukrán Hadsereg.

Ez a túra kegyetlen szívás, mert szétfagytam, megsültem, megettek a bogarak, rohadt nehéz zsákot cipelek órákig, de mindig kárpótol valami a szenvedéseimért. Ha megmászok egy csúcsot, úgy érzem magam, mint Rocky Balboa, amikor fel bírt menni végre a lépcsőn. Ilyenkor főzök magamnak egy kávét és lazulok fél órát. Kicsit jobb fíling, mint gyorsan betolni egy feketét a Boráros téren és félig elszívott cigivel menekülni a lejmolók hada elől.

Valamelyik este sötétedés után álltam neki főzni. Már az sem volt egyszerű látvány, ahogy a hold bevilágította a völgyet, de aztán megjelent egy csomó szentjánosbogár és vagy egy óráig a sátor körül repkedtek. Földöntúli volt az egész, és a végén már azon se csodálkoztam volna, ha megjelenik Gandalf és közli velem, hogy kizuhantam térből-időből, de induljunk most, mert nagy kalandok várnak ránk Középföldén.

Az éjszaka közepén meg elkezdett sipákolni mellettem egy madár. Nem csiripelt, hanem olyan hangja volt, mint egy vastüdővel élő gumikacsának. Mondom, csak abbahagyja egyszer, de az istennek sem akarta befogni a csőrét. Tolta fél órán keresztül, amikor...amikor bazmeg felelt neki egy másik ilyen mittudoménmicsoda és már sztereóban élvezhettem a műsort. Feltűnt, hogy lassan közelednek egymáshoz, és ha így folytatják, reggelre össze is jöhet egy menet. Nyilván párzási ének ez, legalábbis az idegesítően bugyuta dallamvezetésből erre következtettem. Egyszer csak a madaram sípolása halálhörgésbe fulladt, recsegtek az ágak és tompa puffanásokat hallottam. Gondolom, egy éjjeli ragadozó kaphatta el, egyszerűen ment a hang után. Na, így jár, aki dugás helyett is csak nyomja a szöveget.

Reggelre az út közepén hevert a túraszandálom, kábé tíz méterre a sátortól. El nem tudom képzelni, milyen állat vethetett rá szemet, bár erős a gyanúm, hogy egy görény volt. Szerencsére nem vonszolta tovább, mert cipő nélkül még lassabban haladnék.

Minden menedzserféle embernek (politikusoknak is) kötelezővé tennék egy több hetes erdei túrát. A döntésekről általában nem egy órán belül derül ki, hogy helyesek voltak-e, itt viszont azonnal látszik az eredmény: Ha rossz irányba mész, eltévedsz. Ha víz nélkül tévedsz el, ihatsz a pocsolyából, ha az sincs, vaddisznó ürüléket facsarhatsz a bögrédbe. Ha nem mered megenni a gombát, buksz egy finom ebédet, de ha rossz gombát szedsz, minimum okádni fogsz. Ha a rét közepén vered fel a sátrad, megdöglesz a napon, ha viszont korhadt fák közé állítod fel, tutira rád borítja az egyiket a vihar, és akkor viszon'hallásra. Ilyen egyszerű ez.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr773073044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AzHofi 2011.07.17. 00:31:01

Irigyellek. Itt macskabaglyok szoktak csak sípolni éjjelente, de azt nyáron télen, jégverésben, mindig,

Gróf Úr 2011.07.17. 14:03:44

"Földöntúli volt az egész, és a végén már azon se csodálkoztam volna, ha megjelenik Gandalf és közli velem, hogy kizuhantam térből-időből, de induljunk most, mert nagy kalandok várnak ránk Középföldén."

Bámeg, Boholy, óvatosan a gombákkal! :-D