"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • whale: @Mclaurin: Pontosan. Valszeg pont ezen sérült be a szerző, hogy élete főműve, tádáááámmm......az é... (2018.12.10. 01:49) Midlife Crisis
  • Mclaurin: Így sok év után gondoltam kicsit beleolvasok az elejébe. Úgy beszippantott, hogy végigolvastam (az... (2018.04.30. 23:01) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: ...és már a FB sem frissül :( Tényleg ennyi volt? Ne már. (2018.04.23. 21:24) Midlife Crisis
  • ziggy stardust: @Ötperces Nickregisztráció: +1 (2017.01.24. 21:25) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: @Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :( (2016.12.13. 20:21) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2010.04.09. 00:38 Lotterfeld Boholy

Gina

Címkék: 1991

1991, Beloiannisz. 18 éves vagyok.

Ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs Zeck, aki dögrészegen úgy gondolta, hogy fel tud engem emelni a feje fölé, de nem tudott, és ennek néhány bordám látta kárát.


Beloiannisz egy kábé tíz utcából álló zsákfalu, 1950-ben építették a görög polgárháború menekültjeinek. Mára elég sokan visszavándoroltak, és a lakosság nagyobb része magyar. A Rákosi-éra fantáziáját dicséri, hogy teljesen egyforma házakból áll, szóval keveredik itt az álmos vidéki hangulat a lakótelepi szürke egyhangúsággal. Ha Orwell falura írta volna az 1984-et, Beloiannisz ideális helyszín lenne a forgatáshoz.

Ide költöztünk nem sokkal a tizenhetedik születésnapom előtt. Akkor épp évet halasztottam, mert a nyóckeres kalandjaim közben nem volt időm iskolába járni, és eltanácsoltak. Egészen addig Laci sima terrorral próbált kordában tartani és megakadályozni azt, hogy ne szökjek ki éjszakánként, de ekkor történhetett valami - talán anyám hatására -, és stratégiát váltottak. Elküldtek az MHSZ-be, hogy tegyem le a jogosítványt, és felajánlották, ha szerzek magamnak valami rendes munkát, nem cseszegetnek szeptemberig. Lett is állásom hamarosan, nem is akármilyen:

A betonacél nagy tekercsekben érkezik a vastelepre, ahol ráfűzik egy gépre, ami olyan forgó micsodákkal kiegyengeti, majd méretre vágja. Én voltam a fő-egyengető segédje, az al-egyengető, akinek az a dolga, hogy amikor a vágófej beragad, de a motor tovább húzná a vasat, nyomja meg a piros gombot. Erről persze rendszeresen megfeledkeztem, mert már akkor is szerettem csak úgy üldögélni és bámulni ki a fejemből. Folyamatosan arra riadtam, hogy valaki ezt üvölti: "Há' feszül a gép, há' nem látod?!" A karrierem úgy ért véget, hogy a főnököm egyszer kiment a sarki közértbe pálinkáért, de megfeledkezett magáról és csak egy óra múlva ért vissza. Addigra persze beragadt a fej, a gép viszont dolgozott tovább, és csinos kis masnikból álló hatalmas gordiuszi csomóvá fűzte a vasat.

Szeptemberben visszamentem az iskolába, amit gond nélkül el is végeztem. Laci Németországban dolgozott vendégmunkásként, anyám pedig úgy gondolta, jót tesz nekem, ha az utolsó szabad nyaramat otthon töltöm, ráérek ősszel állást keresni. Nekem addig fogalmam se volt róla, hogy miféle formák élnek abban a faluban, mert négykor keltem, öt negyvenkor indult a vonatom Pestre, este nyolcra hazaértem, tízkor meg már aludtam.

Ahogy rám szakadt a rengeteg szabadidő, persze körülnéztem, hogy miféle hely is ez a Beloiannisz, és lassan megismerkedtem a helyi fiatalsággal. A szomszédban lakott Gina, egy tizenhét éves gyönyörű görög lány. Engem rögtön kinézett a jövendőbeli legjobb barátjának, amivel csak annyi gond volt, hogy a második találkozásunk után már hulla szerelmes voltam belé. Erőltetni nem mertem a dolgot, ezért úgy csináltam, mint akinek megfelel ez a helyzet. Rengeteget beszélgettünk, igazi (!) leveleket írtunk egymásnak, és végighallgattatta velem az összes másolt kazettáját. Gina darkban nyomult, annak is a tanyasi grufti vonulatát erősítve: Gondosan életlenített zsilettpenge a dekoltázsnál, fekete koporsó kulcstartó, világoskék walkman... A stílusokkal nem volt teljesen tisztában, tehát a The Cure és a Bonanza Banzai mellett belefért a korai Pál Utcai Fiúk, a Republic, sőt még a Manhattan nevű fiúzenekar is.

Gina folyamatosan nyomasztott azzal, hogy van a Cure-nak egy "Arab halála" című száma, amit sehonnan sem tud megszerezni. Annyit tudtam az egészről, hogy kjúrosok azok a szénaboglyára tupírozott hajú csávók, akik a Deák téri aluljáróban dekkolnak minden délután öttől zárásig. Ismertem közülük az egyiket, és előadtam neki a problémámat. Iskola után kezembe nyomta a Standing on a Beach válogatásalbumot. Közben próbált téríteni és végig kellett hallgatnom a Pornographyt, ami a zenekar történetének talán legsötétebb albuma. Negyed óra után úgy éreztem, nem bírom tovább. El sem tudtam képzelni, hogy létezhet a világon ennyire szar zene, azt meg pláne nem, hogy tömegek gerjednek az ilyesmire.

Este átmentem Ginához és megkértem, csukja be a szemét. Hogy-hogynem, mégis nekem esett le az állam, amikor elindítottam a kazettát. A válogatás a Boys Don't Cry című dallal kezdődött, és életemben először megtapasztaltam, mi is az a katarzis. Az a zenekar, amitől pár órával azelőtt még undorodtam, egyszerűen csodát tett velem. Sohasem éreztem még ilyesmit.

Kjúros lettem. Bónuszként Ginával is csókolózhattam, igaz a nász elmaradt, mert másnapra ráébredt, hogy mégis Jorgosz, a görög kamionsofőr az igazi, aki minden héten csempészett neki egy halom tusfürdőt és cirill betűs Marlborot.

De hát a fiúk nem sírnak, ugye...

Következő: Dugóhúzó >>
     << Előző: Hogyan vesztettem el?
         << Legeleje: Fontos dolgok

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr931906193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gróf Úr 2010.04.09. 08:37:00

"Ezt a posztot félig alibiből írom, mert utána durva történet következik, és kell pár nap, amíg rászánom magam."
Utána jött a piroskás, majd ez. Ahogy nálunk, vidéken mondják: Boholy, Boholy, baszd meg magad vagy én baszlak meg! :-)

Lotterfeld Boholy · http://www.boholy.blog.hu 2010.04.09. 14:30:18

bazmeg, úgy cseszegettek engem, mintha ez a ti blogotok lenne, nem az enyém:) na jó, elárulok egy dramaturgiai titkot. egy posztban akartam megírni a beloiannisz-sztorit, de hosszú lett volna és zavaros. a csúnnyáját a következőre hagytam.

KicsiSáti · http://kskozlony.blog.hu 2010.04.09. 20:10:45

@Lotterfeld Boholy: No, nagyon helyes, hogy itt ez a post.
Igazi írót meg olvasó nem csesztet, csak vár türelemmel. De naponta csekkol. (magában pedig megjegyez.)

KürtiT (Tromb74) 2010.04.10. 16:19:28

Szerintem akkor basztad el az életed, amikor nem figyeltél arra a piros gombra. Ha rendesen kitanultad volna a szakmát, simán kaphattál volna egy interkontinentális atomrakéta támaszpontot. Végül is ugyanaz a képesítés, csak a felelőség meg a gázsi nagyobb.
Ginát felvehetted volna titkárnőnek, és akkor munkaköri kötelessége lett volna bujálkodnia veled. Ideológiai alapon természetesen. Szóval barátom, nagy ember lehetett volna belőled, de most már mindegy.

McLaurin 2010.04.14. 09:29:49

Na végre, várjuk a folytatást.
Sajnos olvasni kevesebb ideig tart mint megírni :-)

Fiorella Fitzpatrick · http://fiorellafitzpatrick.wordpress.com/ 2010.04.14. 17:48:40

"bazmeg, úgy cseszegettek engem, mintha ez a ti blogotok lenne, nem az enyém:)"

:)))... szerintem ne hallgass rájuk. Én most kérek egy teljesen jellegtelen, izgalommentes, seszínű, feledhető, teljesen hétköznapi sztorit, ami még az átlagosnál is átlagosabb.

KicsiSáti · http://kskozlony.blog.hu 2010.06.03. 15:37:53

Boholy, te toportyánféreg, ennyire bejött a kocsmárosság, hogy blogolni már ciki?
Posztot, de hamarosan.

Lotterfeld Boholy · http://www.boholy.blog.hu 2010.06.06. 03:02:25

Nem ciki. A Könyvtáros barátom magyarázza folyamatosan, hogy az embernek napi másfél órán keresztül szüksége van valamiféle önmaga által kreált üvegbúrára, ami alatt csak saját magával, ill. a saját dolgaival foglalkozik. Na, ezt nem sikerült még előállítanom. Valójában a kocsma annyit jelent, hogy kommunában él az ember, ami nekem kissé már kényelmetlen. Tényleg csak annyit mondhatok, hogy dolgozom az ügyön...