"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • ziggy stardust: @Ötperces Nickregisztráció: +1 (2017.01.24. 21:25) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: @Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :( (2016.12.13. 20:21) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Ezt kénytelen vagyok elmagyarázni, mert néhány olvasónál akadtak szövegértési problémák. A "lepihe... (2016.11.15. 16:57) Midlife Crisis
  • Szaros fityma: sajnalom,h vege. a taborozos vallas-fejtegetos resztol eltekintve (ott eloszor volt par sor/bekezd... (2015.04.26. 20:41) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: Fejlődsz. Elköszöntél. Azért kár, hogy így lett vége. Élveztem, amíg tartott. (2015.02.01. 17:25) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2014.12.28. 21:27 Lotterfeld Boholy

Viszon'hallásra!

Címkék: 2006

2006, valahol Gyöngyöspata közelében. 33 éves vagyok.

78. nap, szombat

Csend.*

*Közel egy órát görcsöltem ezzel a bejegyzéssel, hogy olvasható állapotba hozzam, de nem lehet, törlöm inkább. Egyébként a szokásos nyafi, most éppen arról, hogy nemsokára vége a nyaralásnak, megvolt a vacsi, aztán majd jön a pincér és leteszi elém a számlát. Esélyes, hogy mindenem rámegy.

79. nap, vasárnap

Befejezetem a Shakespeare-ről szóló részt, aminek Tevetke lett a címe, és egy elveszett plüssállat utáni hajszáról szól. Párhuzamosan írok két fejezetet, szóval holnap tán Newtonnal is végzek.

Eltűntek a patakból a bébiszalamandrák. Lehet, hogy ilyen gyorsan kifejlődtek és elvándoroltak?

80. nap, hétfő

Mintha október lenne. Hamar besötétedett, a völgyben meg több méter magasan áll a köd. David Caspar Friedrich (LINK) biztos ugrálna itt örömében, de nyár közepe van, nem? Ennyire nem nézhettem el a naptárat.

Na, ebből is vihar lesz…

Az jutott eszembe…**

**Szóval ott az erdő közepén meg voltam róla győződve, hogy kisujjamban van a szépirodalom, és összehoztam egy tutorialt arról, hogyan kell szerintem könyvet írni. Ezt most kihagyom, egyébként is megjelent már egy másik blogon.

81. nap, kedd

A nap jó része el fog menni a vihar utáni sikamikával, és meg kell igazítanom a sátor körüli köveket is. Ma szalonnát és kolbászt fogok sütni. Ha lett volna eszem, veszek tegnap néhány tojást is. Imádom a rántottát.

Ma nekikezdek a nyolcadik fejezetnek, aminek Mission Impossibe lesz a címe. Ez Birkenauban játszódik 1943 körül, és egy megtörtént esetet választottam kerettörténetnek. Nem lesz egy leányálom megírni.

Ahogy újra végigrágtam magam a háttéranyagokon, elkezdtem úgy érezni, mintha az SS-katonák masíroznának a sátor előtt, szürke barakkok foglalnák el a Vaddisznórétet, amit elektromos kerítés meg csaholó kutyák őriznek. Írtam volna inkább klasszikus mesét, akkor most tündérek és koboldok szaladgálnának ott.

Otthon sosem bántom a pókokat, csak megfogom őket és kirakom az ablakon. Most viszont nekik sem kegyelmezek, mert a pók elevenszülő. Úgy néz ki, mintha egy zsákot cipelne a hátán, oszt' egy óvatlan pillanatban lebabázik valamelyik zugban. Jártam már így. Tele volt minden apró kis megfoghatatlan szörnyetegekkel.

82. nap, szerda.

A bejegyzés törölve.***

***A szerző egy óra alatt tizenhétszer változtatott álláspontot azzal kapcsolatban, hogy hazamenjen-e korábban, vagy a terveknek megfelelően maradjon a seggén, és végezze a dolgát.

83. nap, csütörtök

Azt álmodtam, hogy egy első emeleti lakásban lakom, és van egy nagy fekete kutyám, aki folyton kiugrál az ablakon. Ilyenkor nagyot puffan a betonon, majd visszajön és kezdi elölről. Folyton összetöri magát, szegény, teljesen tanácstalan vagyok. Egy ismerősöm azt ajánlja, keressem meg Fenyő Mikit, mert ő szakértője a hasonló problémáknak. Oké, kibindzsizek a Havanna lakótelepre, ahol zöld filctollal ki van írva az egyik kapucsengőre, hogy HUNGÁRIA. Felcsöngetek, beenged a biztonsági őr, egy down-kóros liftkezelő meg felvisz a hetedikre. Olyan a lakás, mint egy szálloda aulája, mindenhol kiöregedett rockzenészek. A tömeg Demjén Rózsira vár, aki egy hatalmas csúszdán érkezik, de fél úton elakad, és olyan bénán vonaglik odafent, mint egy büdösbogár.

Baj lesz ebből, szerintem.

84. nap, péntek

A bejegyzés törölve.****

****Itt írtam egy viszonylag értelmes szöveget a nácikról, de mivel lesz később a témába vágó poszt, majd akkor felhasználom.

85. nap, szombat

Éjjel rájöttem, hogy a bal fülemre kevésbé hallok, mint a jobbra. Ez már régebben így lehetett, csak nem vettem észre. Most is csak úgy következtettem ki, hogy amikor átfordultam egyik oldalamról a másikra, elhallgattak a tücskök. Hacsak nem direkt csinálják, az én készülékemben lehet a hiba. Lekezeltem fültisztítóval és mindent tudó arcszesszel. Kicsit jobb lett.

A bejegyzés további része törölve.*****

*****A szerző ismét hiábavalóságokon töri a fejét, és megpróbál kibújni a munka alól. Mikor abbahagyja a hisztit, minden átmenet nélkül eufória lesz rajta úrrá, és saját birtokának tekinti az erdőt. Nyomban ki is kiáltja Csipkeorom-Vaddisznórétiát, ahol kőkemény a diktatúra, hisz az állam minden ingó- és ingatlanvagyona felett ő rendelkezik. Ő a legfőbb törvényhozó, sőt a főpap is egy személyben, hiszen a Szent Lábos csak neki tárja fel titkait. Ezután ismét apátiába süllyed és elhatározta, hogy magába nyomja az összes csokit, mert keményebb drog nincs a környéken..

86. nap, vasárnap

Tegnap annyira gusztustalan idő volt, hogy este hatkor lefeküdtem inkább aludni. Most meg hol dörög az ég, hol kisüt a nap, a fene sem tudja, mi lesz ebből. Odafent senkinek sincs jobb dolga, minthogy az időjárással variáljon?

87. nap, hétfő

Tele van kint minden nagy fekete pillangókkal meg kis világoskékekkel. Komolyan, mintha azt mondanák, minek mész vissza a városba, jó itt neked, nem? Vannak ám hangulatingadozásaim.

Közel három hónap után sikerült észrevennem, hogy a környék tele van villámsújtotta fákkal. Harminc méteres körzetben legalább tíz, köztük a veszélyes fa is, ami egy puszta, kiszáradt törzs, és túl közel van a sátorhoz. Szerencsére úgy áll, mint a ferde torony, és számításaim szerint az ellenkező irányba fog borulni. Évekkel ezelőtt iszonyatos vihar lehetett errefelé. Szerencsére nem akkor jutott eszembe ez a vakáció.

A mai jócselekedetem az volt, hogy egy tücsköt kimentettem a pók hálójából. Persze ez nézőpont kérdése, mert szegény keresztes meg uzsonna nélkül maradt.

88. nap, kedd

Augusztus elseje van, ha jól számolom. Az előbb, amikor kint voltam fogat mosni, egy vastag ág szimplán levált a szomszédos fáról, és fél méterre tőlem a földre zuhant.

Megint szakad az eső, és elkezdett dörögni. Isten jó hangmérnök, tökéletes a hatás. Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy nem tudtam már lemenni vízért, és alig maradt valami az üveg alján. Kiraktam a szabadba a kávékiöntőt, a lábost meg az ételtartó dobozt, hátha felfognak valamennyit. Vicces lenne, ha pont az eső miatt halnék szomjan.

Bütyök nőtt az ujjamon a sok írás miatt. Ejha.

89. nap, szerda

Tíz nap múlva vége a vakációnak. Ma csak romeltakarítok, utoljára leborotválom a hajam és hasonlókkal szüttyögök estig. A Mission Impossible az utolsó három oldal híján kész van. Azért haladok vele ilyen gyorsan, mert már egy hónapja olyan részletesen kidolgoztam, hogy szinte kívülről tudom.

90. nap, csütörtök

A bejegyzés törölve. Még csak össze sem foglalnám, ha nem muszáj.

91. nap, péntek

El kéne kezdenem írni az utolsó részt, konkrétan csak egy mondat van meg belőle. Persze jegyzetek vannak dögivel, de ez kevés a boldogsághoz. Egész délelőtt kávéztam meg teáztam, és dideregtem a sátorban. Valami traktor garázdálkodik a környéken.

Nem vagyok igazán lelkes, mert úgy érzem, nincs nagy tétje annak, hogy mit írok így a vége felé. Megvan a fejemben a befejezés az utolsó mondattal együtt, a szerkesztésnél pedig időrendben visszafelé haladok, tehát ennek esek neki először. Ez a nyolc nap valóban nyaralás lehetne, ha lenne köze az időjárásnak a nyárhoz. De nincs.

92. nap, szombat

Tényleg én is unom már, hogy állandóan a hidegről meg erről az eltévedt őszről írok. Gondjaim lesznek a főzéssel, mert csak egy kis kempingpalackom maradt. Úgy számoltam, hogyha tüzet gyújtok kint, akkor kitart a gáz végig, de ezt már esélytelennek látom. Talán, ha egy konzervdobozban elégetném azokat a kis petróleumos begyújtó kockákat, akkor legalább a kávém meglenne. Annyira hányok ettől az időtől, hogy csak dacból nem pakolok össze. Egy hetet akkor is kibírok, ha szállingózni kezd a hó.

vaddiszno_tuzhely.jpg

Most kissé javult a helyzet, már a napot is majdnem látom. Bepróbáltam a nedves fával való tüzelést. Rondán füstölt és a szag beette magát mindenembe, de csak sikerült főznöm. Halacskás rizst ebédeltem.

93. nap, vasárnap

Éjjel olyat álmodtam, hogy azóta sem hiszem el. Később leírom, csak még nem tudom összerakni magamban a részleteket. A nyolcvanadik nap óta szinte egyfolytában esik. A táborban közép, de inkább őskori állapotok uralkodnak. Minden nedves és büdösödik, konkrétan azt sem tudnám megmondani, hogy mikor fürödtem utoljára. Tizenöt fokban, hideg vízzel kinek lenne ehhez hangulata? Írni nincs kedvem, kiolvastam az összes könyvemet. Van, amelyiket többször is. Mi értelme ennek?

Nem merek több gázt használni. Kipróbáltam a konzervdobozos módszert: beledobtam egy tűzgyújtó kockát és azzal akartam kávét melegíteni. Iszonyú füst támadt, ami pillanatok alatt katasztrófahelyzetet idézett elő a kilenc négyzetméteres sátorban. Szellőztetni akartam, de a petróleumszagú pernye mindent beborított, hát hagytam az egészet a francba, és kisétáltam a Csipkeorom végébe. A ködben nem lehetett ellátni a patak túlpartjáig sem. Egyre jobban nekikeseredtem és egyszer csak elegem lett. Végérvényesen és visszavonhatatlanul. Fogadást ajánlottam magamnak: feldobok egy százforintost, és ha fej lesz, még ma lelépek innen, ha írás, maradok és befejezem a könyvet.

Fej lett. Feldobtam még egyszer, akkor is.

Bekapcsoltam a telefonomat és felhívtam Pistit. Egy cseppet sem csodálkozott azon, hogy három hónap után, köszönés nélkül elhadarom neki egy falu koordinátáit, de ideje sem volt rá, mert az utolsókat rúgta az akkumulátor és le kellett tennem.

Két óra múlva jön értem.

Végre nyugodt szívvel főzhetek magamnak kávét, melegíthetek fürdővizet, sőt a féltve őrzött utolsó tábla robbanócukorkás csokimat is befalhatom. Készülődnöm kell, így a csodaszép zárógondolatok elmaradnak. Ugyanúgy megyek el innen, hirtelen ötlettől vezérelve, mint ahogy jöttem. Nem pontosan a terveim szerint alakult ez a nyaralás, és nem lettem kész teljesen azzal, amit szerettem volna, de legyen ez a jövő gondja. Nem hiszem, hogy a szerkesztés, gépelés és az utolsó fejezet megírása megoldhatatlan problémát okozna. Szerintem októberig mindennel megleszek******. A tegnapi álmomat még leírom gyorsan, aztán megfürdök, szétszedem a tábort, és viszon'hallásra!

vege.jpg******meg is lettem októberig, csak laza hét év csúszással.

Egy erdőben táboroztam, ugyanúgy, mint most, csak ez az erdő a Földközi tengerhez közel, egy kisváros mellett terült el. Nem sátram volt, hanem rejtekhelyem a bokrok közt, és nem az írás miatt bújtam el, hanem azért, hogy olvassak. Sok színes fedelű könyvem volt, és gyönyörű szép versek voltak bennük. Egyszer észrevett egy öregember, ahogy a rejtekhelyem felé osontam a sötétben. Morgott valamit, de ez engem nem igazán érdekelt. Ám rögtön kiderül, hogy valójában nem is egy bokorban van a titkos helyem, hanem egy bérházban a lépcső alatt. Sebaj, gondoltam és olvasgattam tovább. A következő pillanatban valahogy átkerültem a saját, megszokott életembe. Sokan voltunk a házban, nagy volt a feszültség, talán valami üzleti ügy miatt. Inkább eljöttem, mert tudtam, hogy várnak a verseim.

Visszafelé betértem egy boltba, ahol héber feliratokat és régiségeket árultak. Volt ott egy tükör is, belenéztem. Nem kopasz voltam, mint most, hanem ritkás, hosszú kecskeszakállat viseltem, göndör pajeszt, és mindenfelé tekeredett a hajam. Sebaj, gondoltam. Ez egy zsidó üzlet, legalább nem néznek ki innen. Ezután visszatértem a lépcsőházba és újra találkoztam az öregemberrel, aki megint csak morgott valamit. Persze nem foglalkoztam vele, csak bekucorodtam a helyemre és betakaróztam egy zöld kockás pléddel. Egy óegyiptomi szerelmes dalnál tartottam, amikor két versszak között üres konzervdobozokká és cigarettacsikkekké váltak a könyveim. Kimentem az utcára, és elpanaszoltam az öregnek, hogy odalettek a szép versek, most mit kezdjek magammal? Erre elkezdett ugrálni meg üvöltözni, hogy nézzek már körül. Nincsenek itt semmiféle könyvek, nincs lépcsőház sem, hiszen egy néptelen erdő közepén vagyunk.

És valóban. Akkor értettem meg, hogy megőrültem. Megjelent előttem egy rózsaszín buborék és megláttam benne a házat, a verseimet, a zsidó boltot és egy csomó dolgot még, amiről azt hittem idáig, hogy létezik. Nagyon megijedtem, mert a megőrülés nem szerepelt a terveim között, és felhívtam a mentőket. Elmondtam, hogy hallucinálok, képek jelennek meg előttem és jöjjenek azonnal értem. Ez kicsit nehézkesen ment, mert nem Magyarországon voltam, és alig értettük egymást a diszpécserrel. Rövidesen meg is érkezett a mentő – az erdő közepére, ugye –, olyan régi típusú Níza volt, amit nálunk a nyolcvanas években használtak. Két ápolónő ült benne, egy barna hajú és egy szőke. A barna úgy nézett ki, mint Ursula a Dr. Bubó-ból, és ő vezetett, a szőke pedig bebújt mellém a mentő egész hátulját elfoglaló franciaágyba. Veszélyesen furcsa teremtés volt: egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ő most egy tizenhárom éves kislány, vagy huszonéves nő, mert valahogy mindkét életkor jegyeit magán viselte. Nagyon szépen mosolygott, és megnyugtatott a közelsége. Csak átöleltem és így utaztunk, ki tudja merrefelé…

vaddiszno_kilatas_a_taborbol.jpg

 Facebook oldal

Következő:Midlife Crisis>>
     << Előző: Az ember, aki sose volt ott.
         << Legeleje: Fontos dolgok

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr857018117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dr. Kix 2014.12.30. 15:32:23

BUÉK, Mr Boholy, ott a ködös Albionban.

whale 2015.01.06. 23:43:32

"a vaddisznós projektből (aminek az új címe: hogyan nullázzuk le a blogunk látogatottságát szakszerűen) két bejegyzés maradt volna, de inkább meghúztam és kitolom egyben."

Hát, ja. A köldöknézős senyvedés magánügy. Inkább jöjjön valami pina, pörögni fog a számláló, garantálom.:)

darvaskristof 2015.01.08. 22:53:26

Most megint rákaptam, még mindig nagyon élvezetes olvasmány.

whale 2015.01.13. 16:16:35

Öööööö. most mivan....?