"A Földről hallgattam meg az első csontroppanást, miután végignéztem az ősrobbanást. Az első házaknál én voltam a sár, voltam Leprás-király és másra éhező Káin. Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája, Norbinak vagyok a ledobott kalóriája. Nem a Való Villából jöttem a való világra, voltam és még leszek önmagam - paródiája."

Időrend

1986 (1) 1989 (1) 1991 (3) 1992 (5) 1993 (1) 1994 (1) 1995 (2) 1996 (3) 1997 (1) 1998 (3) 1999 (3) 2000 (4) 2001 (5) 2002 (2) 2003 (3) 2004 (2) 2005 (2) 2006 (8) 2011 (18) 2014 (1) Címkefelhő

Olyan becsületes képe van, és megígérte hogy írni fog. Fizetek neki egy sört.

Facebook

kommentek

  • ziggy stardust: @Ötperces Nickregisztráció: +1 (2017.01.24. 21:25) Midlife Crisis
  • Ötperces Nickregisztráció: @Dr. Kix: +100 Én is be-benézek hátha van frissülés :( (2016.12.13. 20:21) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: Ezt kénytelen vagyok elmagyarázni, mert néhány olvasónál akadtak szövegértési problémák. A "lepihe... (2016.11.15. 16:57) Midlife Crisis
  • Szaros fityma: sajnalom,h vege. a taborozos vallas-fejtegetos resztol eltekintve (ott eloszor volt par sor/bekezd... (2015.04.26. 20:41) Midlife Crisis
  • Dr. Kix: @Lotterfeld Boholy: Fejlődsz. Elköszöntél. Azért kár, hogy így lett vége. Élveztem, amíg tartott. (2015.02.01. 17:25) Midlife Crisis
  • Utolsó 20

Networked Blogs

Lotterfeld Boholy

2014.12.21. 16:20 Lotterfeld Boholy

Az ember, aki sose volt ott

Címkék: 2006

2006, valahol Gyöngyöspata közelében. 33 éves vagyok.

70. nap, péntek

Túl sok pénzt költök. Cinkes lenne, ha vadásznom kéne az utolsó napokban, mert sem a szalamandrapörkölt, sem a pattogatott hangya receptjét nem ismerem. Megpróbálok beosztással élni, mert még némi élelmet félre is kell raknom az utolsó húsz napra. Megterveztem az étlapot:

kaja.jpg

71. nap, szombat

Szívesen írnék egy fiktív tankönyvet. Lehetne a címe mondjuk: Bibliai szemelvények, történeti áttekintés és feladatgyűjtemény. Nyolcezer év múlva fogják kiadni, Jézus tízezredik születésnapja alkalmából.

Az előszóban felhívjuk a 14-16 éves tanulók figyelmét, hogy ismételjék át az általános iskolában tanult három Ószövetséget. Az elsőt, amelyik a zsidókkal foglalkozik, a másodikat, amit az apostolok tanítványai írtak Jézusról, és a harmadikat, ami Krisztusnak egy elég gyenge próbálkozása volt a biológiai háború idején, hogy megcáfolja az előző kettő téves állításait. Itt emlékeztetjük az ifjakat a teológiai vitákra, amik az iromány megjelenését kísérték. XIV. Antikrisztus, aki ekkorra már elvégezte a katolikus egyház pénzügyi és strukturális reformját, dilettáns munkának bélyegezte az írást, de végül szánalomból bevették a kánonba.

Tankönyvünk a negyedik Ószövetséggel foglalkozik. Természetesen mindenki tudja, hogy azért nem használják többé az Újszövetség elnevezést, mert Isten grafomán, újabb és újabb iratokkal bombázza az emberiséget, ezért néhány ezer éven belül úgyis elavulnak az épp aktuális elméletei.

A negyedik Ószövetséget Hoffenbauer Aranka – Hoffenbauer Grünvald, a XXXIV. század legmegbecsültebb tájképhamisítójának leánya – jegyzi, akinek egy délután megjelent Isten angyala, de ő nem állt vele szóba. Az Úr különböző megtestesülésekkel próbálkozott, végül a Márványbánya Ármánya című tévésorozat főhősének a bőrébe bújva végre sikerült Aranka kegyeibe férkőznie. Miután a hölgy a kegyei közt tartotta egy hosszú hétvégén keresztül, Isten végre rátérhetett a közlendőjére. Elérkezettnek látta az időt, hogy az emberiség meghódítsa az univerzumot, és kinyilatkoztatta az egyesített térelmélet megfejtését. Ennek segítségével olyan űrhajók épültek, amik végre lepipálhatták azt a szerény sebességet, amire a fénysugár képes. Aranka Evangéliumát a szűkebb és tágabb rokonsága titkos zsidó iratnak nyilvánította. Nem tették közkinccsé az új technológiát, hanem nagyhirtelen lebontották Jeruzsálemet, Tel-Avivot meg az összes fontosabb várost, és kövenként újjáépítették, a Jahve naprendszerben található Izrael bolygón, ahova nyomban átköltözött az egész kompánia.

A Föld lakossága ekkor fellélegzett, mert megszabadultak a zsidóktól, és nem kellett újra bekapcsolni az áramot Birkenauban, pedig már nagyon érett nekik. Beárnyékolta az örömöt, hogy a bibsik magukkal vitték többek közt a Dávid-szobrot, Thomass Mann valamennyi könyvét és kéziratát, de még az általános és speciális relativitáselméletből sem maradt egy árva példány a földön. Köszönhetően annak, hogy a zsidók az összes szellemi terméküket bepakoltak azokba ormótlan, büdösbogár-szerű űrhajókba, a civilizáció gyorsan hanyatlásnak indult. Beköszöntött a második középkor, amit a krízis megoldására tett kísérletek csak tovább súlyosbítottak. A nagyhatalmak vezetői úgy érezték, hogy súlyos titkok vannak elrejtve a valamikori Izrael állam területén, amiből persze háború lett. A sokadik háború a földnek egy olyan pontjáért, ahol tüskebokron kívül az égvilágon semmi sem terem meg magától, nincs olaj, nincs szén, csak jó nagydarab kövek. Atomfegyvereket a szükséges ismeretek hiányában nem tudtak bevetni, de – elősegítve a világbékét – a hagyományos arzenált az utolsó rakétáig kilőtték a célterületre, aminek következtében a Golgota helyén most akkora kráter tátong, amihez képest a Holt-tenger egy gilisztásgödör.

Minden maradt volna ennyiben, ha Izrael bolygó lakossága nem kerül néhány száz év alatt identitásválságba. A különlegesség, szentség és választott nép fogalmaknak csak valamiféle összehasonlításban van értelme, ezért kezdtek ők is hétköznapi problémákkal küszködő unalmas emberekké válni azon a távoli égitesten. Nem volt kinek hencegni a nagy eszükkel, ezért nyitottak egy nagykövetséget a Földön, valamint közzétették az egyesített térelméletet, így néhány évtized alatt benépesült a galaxis. Hamarosan visszazökkent minden a régi kerékvágásba, és elkezdhettek morgolódni az emberek, hogy az összes naprendszer kommunikációs csatornáit és bankrendszerét a zsidók ellenőrzik. Ekkoriban kezdte járni a híres mondás: Idegen bolygón sose állj szóba az első emberrel, aki szembejön. Tuti, hogy zsidó.

Aranka Evangéliuma megjövendölte, ami azóta be is következett, miszerint Krisztus néhány ezer évenként reinkarnálódni fog, és addig ügyeskedik, amíg valaki meg nem öli. Kiemelt tananyagként szerepel a 6317-ben történt eset, amikor Jézus a legcsúfosabb módon végezte be: Özvegy Kovácsné Galapágosz Izabellát mélyen felháborította, hogy a messiás közvetlenül az ablaka alatt szónokol, ezért ráuszította az Ofélia névre hallgató tizenkét éves keverék tacskóját. Az állat, miközben Jézus felé rohant, szívinfarktust kapott, és kimúlt. A katolikus liga helyszínen tartózkodó tagjai ekkor kaptak az alkalmon, hogy mindenki a tetemmel van elfoglalva, és Jézust a szomszédos építkezéshez tartozó ideiglenes vécébe zárták, majd megfeledkeztek róla. Még azon az éjjelen egy eltévedt tornádó felkapta az árnyékszéket, és darabokra törte egy izraelita temető ravatalozójának falán. Krisztus persze három nap múlva feltámadt, de olyan fertelmes bűzt árasztott magából, hogy a tanítványai szertefutottak ahelyett, hogy szokás szerint meghallgassák az utolsó intelmeit meg az aktuális végítélet-vízióját. Alighanem ekkor őrült meg, mert a legközelebbi esedékes újraszületése után kapásból felrobbantotta a Szent Péter Bazilikát, és a romokból épphogy kilátszó főoltáron szónokolt összefüggéstelenül, míg le nem lőtte egy közlekedési járőr.

Az eset óta minden polgár tudja, hogy mi a teendő, ha véletlenül összeakad Krisztussal: Semmiképp se hagyjuk beszélni, mert a kövekből is képes magának híveket támasztani. Ne próbálkozzunk a fizikai megsemmisítésével sem, mert csak egy újabb feltámadást kockáztatunk. Azonnal hívjuk ki a rendőrséget, akik altatólövedékkel elkábítják, és egy különleges pszichiátriai intézetbe szállítják, ahol nem tud kárt tenni magában. Itt élete végéig mesterségesen táplálják, hogy természetes halállal távozzon az életből. Aranka Evangéliuma szerint ez az egyetlen módszer arra, hogy örökre megszabaduljon tőle az emberiség.

72. nap, vasárnap

Annyira elvoltam a számmisztikával, hogy észre sem vettem egy tévedésemet. A száztizenegy nap nem augusztus tizenkilencedikén, hanem huszonötödikén telik le. Addig viszont biztos, hogy nem tartanak ki a készleteim. Király Ferenc megnyugtatása érdekében megkurtítottam a vakációt kilencvenkilenc napra. Ő buzgón támogatta az ötletemet, és most éppen azon örvendezik, hogy egy hónap múlva otthon lesz. Lehet, hogy emiatt erőltetett menetté válik az írás, de hátha ő is az a fajta ember, aki nyomás alatt dolgozik a legjobban.

73. nap, hétfő

Egyre több jel mutat arra, hogy éjszakánként vaddisznók szundiznak a tábor közvetlen közelében. Szobányi területeken van letaposva a fű, és szürkületkor hallom is őket, ahogy agresszíven zajongva helyet követelnek maguknak. A felriadt állatok hangosan dobogva menekülnek előlük. Éjjel felébredtem és olyan közelről hallottam azt az ugatós üvöltést, hogy teljesen ledermedtem. Vécére kellett mennem, így vagy húsz percig csörömpöltem a lábossal meg égettem a gyertyákat, mire ki mertem lépni a sátorból.

A csoki beosztása néhány napig jól ment, de – talán az ijedtség miatt – ellenállhatatlan vágyat éreztem az édesség iránt. Zugevő lettem.

Elkészültem a negyedik fejezettel, de fel is borította a napirendet, mert az összes házimunkát elhanyagoltam miatta. A korábbi hazamenetel miatt a következő két részre összesen tíz napom maradt. Ezeket jegyzet nélkül, azonnali ötletek alapján fogom megírni, és majd otthon véglegesítem.

Ha most lehetne három kívánságom, egy nőt kérnék reggelire, ebédre marhapörköltet galuskával és sok tejföllel, meg egy másik nőt vacsorára.

74. nap, kedd

Kissé bebüdösödtem ebbe a sátorba. Néha teszek egy-egy kört a tábor körül és az is eszembe jut, hogy el kéne menni kirándulni, de inkább visszaülök írogatni. Következetesnek kell lennem, különben sose leszek kész.

A következetességhez képest délután lefeküdtem, és aludtam egy órát. Ez legalább helyre tette a lelkem. Asszem kicsit ingatag vagyok.

vaddiszno_fuzet_kave.jpgmunkaidőben

75. nap, szerda

Délelőtt van, tíz óra körül. Kimentem levegőzni és megláttam az ég közepén a holdat. Tudom, nem ez a világ nyolcadik csodája, de valahogy hipnotizált a látvány. Csak álltam ott és néztem az eget. Ha valaki más tölti ilyesmivel az idejét, biztos, hogy kiröhögöm.

A számmisztika szerint most már háromszor kibírtam azt a kicsi időt, ami még hátra van. Öt nap múlva ez a szám négyre emelkedik, kilenc nap múlva ötre, tizenegy nap múlva hatra, és így tovább. Remélem, nem ebbe fogok belehülyülni.

76. nap, csütörtök

Egy csomó ötlet, vagy helyesbítés lefekvés után jut eszembe. Ilyenkor már lusta vagyok felkelni és elővenni a jegyzetfüzetet, ezért sok minden elveszik. Kifejlesztettem erre egy módszert: egyet mutatok az ujjammal, és megjegyzem az első mondat első szavát, aztán kettőt, jöhet a második, három, harmadik, és így tovább. Amikor úgy érzem, hogy hamarosan elalszom, átismétlem az egészet, mint az oviban, és így másnap, kávézás közben rekonstruálni tudok mindent.

1. hiába
2. ipari
3. sejtéseket
4. vallásháborúk

Hiába a felvilágosodás, még nem ért véget a középkor. Az ipari forradalom meg az orvostudomány nem ment meg annyi embert, amennyi a fejlett technológiákkal elpusztítható. A sejtéseket egyszerűen új sejtésekkel helyettesítettük be, és még mindig semmit sem tudunk a minket körülvevő világról. Vallásháborúk árnyékában élünk, a fizikusok pedig gyakrabban emlegetik Istent, mint Albert Einsteint.

77 nap, péntek

Elvakartam a fenekemen egy sebet, vagy rovarcsípést, és csúnyán begyulladt. Arcszesszel kezelem, mint az első időkben a lábamat. Remélem, most is segít ez a csodaszer.

Éjjel gyilkosság történt a táborban. Nem tudom, milyen állatok lehettek, de hosszú percekig birkóztak és hörögtek, aztán hirtelen csend lett. Füleltem, hogy csámcsog-e valamelyik, de anyu megtaníthatta rendesen enni, vagy inkább elvonszolta valahová a tetemet, mert reggel semmi nyomát nem láttam az attaknak.

Mindig más rovarnak van szezonja. Az elején a vöröshangyákkal gyűlt meg a bajom. Ahogy ezek eltakarodtak, kövér fekete férgekkel lett tele minden, most pedig pókok és hatalmas szöcskék törnek az életemre.

Ha lesz egyszer életrajzom, ezt a címet adom neki: Az ember, aki sose volt ott. A felnőttkorom nagyját úgy éltem le, hogy a nem vettem részt a saját életemben. Ha fekete volt, a szőkét szerettem, ha szőke, akkor a feketét. Ha dolgozni kellett, vállalkozni akartam, ha pedig vállalkozni kellett, a mesékben kerestem menedéket. Még itt az erdőben sem azzal foglakozom, amivel kéne, hanem azzal, amit otthagytam, mert nem kellett. Következtetés: nem vagyok igazi személy, csak kitaláltam magam.

 Facebook oldal

Következő:Viszon'hallásra!>>
     << Előző: A kalifa
         << Legeleje: Fontos dolgok

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://boholy.blog.hu/api/trackback/id/tr397002195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bagameri_ 2014.12.23. 19:03:13

Ennek a történetnek a hőse is pont olyan, mint akik a te történeteidben jönnek szembe.
cink.hu/seggreszegen-egy-szdsz-plakatokkal-teli-piros-wartburgb-1674466671

De amúgy Boldog Karácsonyt!